Sokszor eszembe jutnak, régi emlékek. Fájó érzéssel tölt el az idő múlása. Mással is történik ilyen? Álltalaban nyári estéken van ilyen, és sokszor nagyon keveset alszom e miatt. 22/F

Mert már emlék.

Ezért kell megélni a pillanatot. Kb. olyannyira, hogy mikor visszagondolsz, vidám sóhajod legyen.

Emlékezni kell, ha fáj ha örömteli, mind a kettőnek olyan tartalma van ami téged határoz/-ott meg.

27 vagyok. 5 éve, amikor annyi idős voltam mint te, történtek velem életem eddigi legrosszabb dolgai. Soha nem felejtem el. Nem trauma vagy ilyesmi, csak rengeteg egymás után történő rossz. Most 2 éve ,hogy változott ez, sorozatos "jót" kapok az élettől. De még mindig, (szerintem örökre) az a 3 év fog meghatározni. Mérföldkőnek tekintem. Van ,amit jó hátrahagyni,de emlékezni muszáj rá.Megerősít,motivál. De az azelőtti éveimbe ,a fájó szép dolgokra, mosolygó vérző szívvel emlékszem.

Szép,mert megtörtént, fáj,mert elmúlt és soha nem élhetem át ismét.

Mint egy kép,amin az egykori legjobb barátoddal szerepelsz egy emlékezetes napon..

Fáj,ha az élet választott el,de mégjobban ,ha a halál.

A múlandóság állandó,de ne ezen töprengj, nem szabad. Azzal viszont nincs baj ha néha "észbekapsz"... Ad egy lökést előre.