Borderline-osok, mit csináltok, ha a kedvenc emberetek egyik-napról a másikra kilép az életetekből?

Köszönöm a segítő kommenteket, az a helyzet, hogy ez a kapcsolat nem vált toxikussá, legalábbis szerintem nem. Nagyon igyekszem, hogy ne sérüljenek a velem kapcsolatban álló emberek, de nyilván marha nehéz visszafognom magam. Szóval ez az ember valószínűleg nem tudja, én mennyire kedvelem őt, mert nagyon igyekeztem nem kimutatni felé, főleg mivel egy tanárom, tőlem tizenöt évvel idősebb, és házas, és tisztában vagyok vele, hogy marha nagy problémát tudnék okozni ezzel a kötődéssel. De a gondolat, hogy a tanfolyam végével ennyi volt, kikészít. Nagyon szerettem az órákat, rengeteget beszélgettünk, beleestem az oversharing hibájába is, de ennyi történt. Ettől függetlenül nem érint jól.