Borderline személyiségzavarral tapasztalat?

Minden elismerésem annak, aki kibírja mellettük... Hacsak nem jár terápiára - és amennyiben szükséges - nem szed gyógyszert, akkor elviselhetetlen. (Gyógyszert alapjáraton nem szednek, mivel ez egy személyiségzavar. Ha kialakul mellé depresszió, szorongás, agresszív lesz... akkor kell gyógyszert szednie.)

Egy edzőtársam barátnője is az volt, ha nem hagyta volna ott, akkor őt is tönkre tette volna. Teljesen kiszámíthatatlan volt, nem lehetett tudni, hogy mikor „robban”. Szélsőségesen élte meg az érzelmeit, nem tudta kontrollálni őket. Volt, amikor gyűlölte őt, vagy épp úgy viselkedett, mint egy hisztis kisgyerek, és volt amikor úgy „tapadt” hozzá, hogy az már rég túlment a normális határon. Egy fél órás késésbe képes volt belelátni, hogy a barátom megcsalja őt, pedig csak edzés után velünk beszélgetett egy kicsit. Dührohamok is voltak bőven...

(A magasan funkcionáló borderesek kivételek.)

Van a környezetemben:

Legjellemzőbb tulajdonságok:

önsértés: vagdosás

Önbizalom hiánya, kritikus gondolatok: nem érdemli meg, hogy szeresség. Szar ember, jobb lenne mindenkinek ha nem élne.

Nem találja a helyét az életben: sok mindenbe belekezd de nem fejezi be.

Hangulatingadozás: Egyszer energikus és jókedvű majd aztán erősen depresszív hangulat és szuicid gondolatok.

A fentiek miatt természetesen a kinézetével is baja van, attól függetlenül is, hogy ez egyáltalán nem indokolt: Ebből jön az evészavar: bulémia, anorexia vagy épp amivé átalakul, vagy visszatér.

Gyógyszerek: lamolep, kventiax, rexetin, rivotril, meg valami hangulatjavító.

Tudatmódositók:

Fű: kb 3x. Euforikus, nyugtató érzés, csukott szemmel minimális effektek. Nem volt semmi jelentőssége.

200 uq lsd: érzékszervek felerősödése: kihallott bármit, testen kívüli élmény és a biztonság hiánya, így kialakult pánik.

15g magic truffle: úgy érezte, hogy végre otthon van (otthonosan érzi magát), euforikus érzés, minimális vizuális effekt.

Az lsd és a truffle esetén az antipszichotikum nyilván megkefélte a trippet. Szóval ez nem a halucinogének hibája, hanem a borderlinos hülyesége. Ez az önsértő viselkedés eredménye, hogy nem tiszteli se a testét se a szert.

2 napos buliban: Mindennap eki és speed. Euforikus boldogság érzet és hiperaktivitás. A lejövő 3-4 napíg tartó üresség érzet és lustaság. (szintén felelőtlen viselkedés a neurontranszmitterek szétkefélése miatt)

Tervben van még ketamin, mivel erősen ajánlott terápia rezisztens embereknek. Nyilván terápiás körülmények között lenne ajánlott, ahogy a debreceni pszichiátrián csinálják Edéék.

Kicsi gyerekkoromtol 31 eves koromig szuntelen pokol volt sajat es kornyezetem elete. Akkor vegre hajlando lettem antidepresszanst szedni. Uj eletet kaptam. Az is vilagos lett szamomra, hogy nincs ertelme abbahagyni a szedest, szamomra ez egy eleten at szukseges. Mellesleg ha egyszer nincs mellekhatasa 19 ev utan sem, es jok a mindenfajta leleteim, miert kellene nem szednem?

Annyi tortent, hogy kb 15 ev szedes utan az elet kihivasara mar nem volt elegendo az egyebkent nem eros adag. Visszatert az eletunkbe a Borderline-om, de csak egy ideig volt olyan, mint regen. Utana mar kivulrol ra tudtam latni, es mint a kisiklott villamos, visszatettek a vaganyra es megyek rendesen. Impulziv vagyok megint, de nem teszek semmi drasztikusat.

Most nem akarom reszletezni, mibol allt. Munkahelyekrol kisetalas, kapcsolatok, baratsagok, csaladi kotelekek elvagolagos felbontasa, legkedvesebb targyaim osszezuzasa.

Ismerős 1.: max. 2 hónapos kapcsolatok, heteken belül kiábrándul mindenkiből, talál bennük valami hibát, ugyanakkor vágyakozik a kapcsolatokra, idealizált személyekbe plátóian évtizedekig szerelmes. Nőkbe is, férfiakba is, nem tudja eldönteni, melyik nem tetszik neki, hol ezzel, hol azzal a nemmel próbálkozik, felváltva. Amint realizálódik a kapcsolat - lásd a legelejét. Néhány órás dührohamok, üvöltve rátámad a másikra, kitalált vádaskodásokkal, utána úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Emberi kapcsolatai ezért nincsenek, mindenki megutálja.

Ismerős 2.: Súlyos baleseteket okoz magának, ez kb. annak felel meg, mikor mások vagdossák magukat. Kiskori szexuális abúzus miatt szexszel fizet a kapcsolataiban a kedvességért, erre szocializálódott, bárkivel lefekszik. Nőkkel is, férfiakkal is, nem tudja eldönteni, melyik nem volna számára jó. Szerhasználó: nyugtató plusz alkohol, alkohol eleve nagyon sok, szipuzás, olcsó kábítószerek. Indokolatlan agresszió, dührohamok. Részeg, drogos verekedések.

Nekem az anyám borderline.

"mennyire vált szélsőségessé vagy kiszámíthatatlanná a viselkedése"

Igazából azok voltak a legszélsőségesebb cselekedetei, amikor engem vert. Fakanállal ütötte a hátamat és ütött, rúgott ahol csak ért. Volt, hogy napi rendszerességgel. De rengeteget ordibált akár több órán keresztül is képes volt őrjöngeni.

"mik voltak a legjellemzőbb tünetek"

- a már említett dühkitörések

- a szegényes emberi kapcsolatok: Nem marad meg mellette hosszabb ideig senki. Összeveszik valakivel, majd eltelik kis idő megpróbálja visszacsalogatni és így megy ez újra meg újra.

-sok dologba belefog, folyton beszél róla, hogy milyen jó lesz majd, idealizálja azt az adott dolgot majd eltelik csekély 2-3 hónap és abbahagyja az egészet (pl.: fogyókúra, bármilyen hobbi)

-lelki bántalmazás: Nagyon könnyedén megérzi az emberek gyenge pontját és az alapján rúg beléjük.

-csak a hozzá közel állókkal csinálja ezeket

" tudatmódosítós szer fogyasztása rontott-e drasztikusan a helyzeten"

Nem él ilyenekkel. A függőségei a dohányzás, illetve a vásárlás.

"szedett-e gyógyszert és ha igen akkor mennyit használt"

Tett rá pár utalást régebben, hogy úgy érzi nincs vele rendben valami, de sohasem fordult szakemberhez.

Szia(sztok)!

Engem borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak/kezelnek. Azt meg kell jegyeznem, hogy 2 ugyanolyan nincs...

Én úgy kerültem a pszichológushoz, hogy magam döntöttem el, változtatnom kell, akkor még nem tudtam mi ez, csak állandó hangulatingadozásaim voltak, de nagy kilengéssel, azt éreztem elviselhetetlen...a pszichológusnál jöttünk rá honnan ered a hangulatingadozás, ami nekem fel sem tűnt: párkapcsolatból.

4 éve tartó párkapcsolatban vagyok, sajnos gyakoriak a kisebb összeszólalkozások, nem veszekszünk, csak leginkább olyanokon összeszólalkozunk, amik nekem nem tetszenek. Ez egy kívülállónak hisztinek jön le, míg én legbelül szenvedek. Tegyük fel nála vagyok és őt a haverjai áthívják. Eleinte kb 30 perc múlva írtam neki, hol van már. Neki ez nem tetszett. Ma már odáig eljutottam, hogy nem írok neki, elfogadom, hogy majd jön (max 1 órára megy el). Hetente többször találkozunk, azért be kell látnom, hogy átmegy 1 órára a haverjához, nem egy nagy ügy. Csak itt jön a többi gond...sokszor ilyenkor azt kezdem érezni, hogy nem szeret, felesleges vagyok neki, zavarom őt. Elkezdek dühöngeni, de én fizikailag sosem tudnám se őt, se egy embert bántani, de még tárgyat sem! Szóval ez is nagy különbség, hogy én nem az a borderline vagyok, aki szétveri a házat. Haragszom rá, sírni kezdek. És jönnek a gondolatok, mostanában biztos kissé elhidegültünk egymástól, ilyenkor kattogok, hogy szakítani kéne, mert a kapcsolatunk nem olyan már, mint az elején...és örlődöm. Persze ilyenkor a kákán is csomót keresek és belekötök akaratomon kívül, "had fájjon neki is"...Szakítani kéne, mert "nem szeret", miközben lehet csak a rózsaszín köd múlt el? És ha szakítok, hol találok mást, mikor a munkámból kifolyólag is nőkkel dolgozom (kozmetikus vagyok)? Mivel én nem tudok egyedül lenni, az fix! És ha hamarabb találna mást mint én? Beleőrülök...De fiatal vagyok (21), szenvedjek egy ilyen kapcsolatban?

Jönnek azok a gondolatok, hogy hol utálom őt, hol utálom magamat egy kisebb összeszólalkozáskor. Olyan dolgokat teszek, amivel valójában arra vágyom, hogy figyeljen már rám. Volt, hogy szakítással fenyetőztem, mondván akkor megsajnál és rájön, hogy foglalkozzon velem, mert vágyok rá...közben meg foglalkozik velem, de hogy 1 órára elmegy, abba belelátom, hogy nem is kellek neki, biztos csak szexre vagyok jó, engem miért nem tud magával hívni sosem, stb.

Majd volt, hogy hazajött egy csokor virággal és mintha 2 perccel korábban nem is én lettem volna, a világ legszerelmesebb embere leszek..

Szóval nálam nincsen átmenet, fekete vagy fehér van. Rossznak érzékelek valamit, már gyűlölöm és a szakítást fontolgatom, de ilyenkor mindig megijedek, hogy szakítás után hogyan tovább és mi lesz velem...vagy velem foglalkozik, programokat csinálunk és olyan szerelmes vagyok, mint az elején.

És őszintén? Nem tudom eldönteni, hogy ez egy jó párkapcsolat vagy sem...tönkretettem őt ezzel a viselkedéssel, a féltékenységgel (mert járul hozzá a normálistól kissé durvább féltékenység, de nincs a beteges határon!) és szeret-e ő még engem egyáltalán vagy már nem. Hiszen amikor jó valami, jó minden, ha rossz valami, rossz minden...ebben a helyzetben tényleg maga a borderlineos szenved leginkább, gyötrik a saját gondolatai és nem tud reálisan látni.

És itt visszatérnék a hangulatingadozásra...amikor épp rossz minden, mert valamin összeszólalkozunk, feltételezzük, hogy 2 napig, aztán 2. nap leírja, hogy menjek át, mert annyira hiányzom neki, hirtelen minden jóvá válik, de abban a 2 napban hozzám sem lehet szólni. Mindent negatívan látok, nem tudok mosolyogni, a munkám nehezemre esik, de még emberek közé menni is. Bevallom, én pszichológus nélkül nem jöttem erre rá, hogy az én hangulatomat a párkapcsolat irányítja. Amikor túlgondolok mindent és "fekete" minden, akkor sokszor enni is 1 nap kétszer eszek, de azt is azért, hogy ne essek össze...hiába hívnak a barátnőim, ugyan nem megyek velük, mert nem vágyom a társaságra. Közben hogy mi bajom van? Hogy a párom elment a haverjaival 1 órára, még csak puszit sem adott, el sem köszönt és bennem összedőlt egy világ, hogy mennyire szar kapcsolatom van...

Én sosem drogoztam, nem iszok, nem szedek rá semmilyem gyógyszert. Nagyon, de nagyon ritkán veszek be xanaxot, hogy lehiggadjak..persze ez akkor van, amikor épp a "fekete gondolkodásom" jön elő. Veszekedni, vitázni nagyon ritkán szoktunk, de akkor aztán világvége van bennem, a lelkemben és olyankor volt már, hogy betegségre hivatkozva a vendégeimet is lemondtam és egész nap itthon feküdtem.

Sokszor 1-1 összeszólalkozást követően vagy amikor attól félek, hogy el akar hagyni, gyorsan hajtok (megengedett sebességtől max 30-al többel, szóval na...), vásárolni kezdek. És néha a túlzott evés is megvan. Félek, hogy elhagy, hogy ezért megy el, amikor ott vagyok, de attól is félek, hogy egy nap bejelenti, hogy elhagy. Én viszont emiatt nem akarok vele szakítani! Nekem ő az első kapcsolatom, de ez egy hosszú kapcsolat is, nálam nincs meg, hogy szakítok, mert attól félek elhagy és keresek mást, majd folytatom így..kapcsolatfüggőségem úgy van, hogy nem tudok kapcsolat nélkül meglenni, de nekem elég ő, nem akarok váltogatni. Csak épp ez az, hogy ha szakítana velem, valószínű foggal-körömmel keresném mindenhol az új kapcsolatot, egyedül nem is akarok lenni!

Van gond önbizalommal is...miközben mindenki más azt hangoztatja, milyen szép vagyok. Nem tudom elhinni, én nem érzem magam annak. Ha egy tőlem vékonyabb lányt megnéz a párom, zavar.

Most épp megint egy összeszólalkozás után vagyunk és hogy mit érzek? Kb semmit. Ülök es sírnom kell...okom az nincs rá, csak hát egy kis veszekedés volt köztünk...örülök, hogy megtaláltam ezt a friss kérdést, hiszen én még sosem írtam a borderlineomról, jól esik kicsit, hogy beszélhetek róla...

Holnap meló, lassan menni kéne aludnom, de minden bajom van, pontosan azért, mert a hullámvölgy alján vagyok és semmi kedvem emberek közé menni, dolgozni menni. Nem értem el 2 órán át a párom, már épp meg akartam neki írni, hogy nem akarom így folytatni a kapcsolatot, miközben semmit nem is tett, azon ment a vita, hogy tudja mikor megy a buszom és előtte nem volt képes elköszönni tőlem, úgy ment el otthonról..na igen, csak ilyenkor mellé túlgondolom a dolgokat és feljönnek régi sérelmek is, aztán mikor írt, nagy kő esett le a szívemről, hogy nem küldtem el neki az üzenetet. Egy borderlineos sokszor viselkedik úgy, tesz olyat, amit később megbán.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe. Nem vagyok őrült, nem vagyok közveszélyes sem, szenvedek helyette a saját gondolataimtól, a beteges függésemtől, a túlgondolásomtól, az érzelmi hullámvasutamtól, hogy kergetem a figyelmet, a szeretetéhséget...bántom őt a szavaimmal, a viselkedésemmel, hogy nem tudom eldönteni a saját kapcsolatomról, hogy ez szerelemről szól-e vagy másról, fogalmam sincsen ő szeret-e még engem vagy szerelmes-e. És ez kétségbe ejt olyan szinten, hogy az egész világom összedől, szomorú, magányos leszek és sírok. Vicces, hogy mindez attól, mert nem köszön el, miközben tudja, hogy én hamarosan megyek haza és ő úgy megy el. Aki nincs ebben, annak nehéz megérteni, olyan ez, mintha azt kérdezné valaki, mennyi 10×10, és tudod, hogy mi rá a válasz, de mégis azt keresed, miért kérdezik ezt tőled, hülyének gondolnak, hogy ezt kérdezik? És ha 2 mp-en belül nem válaszolsz, akkor végülis te most semmire nem vagy jó és találnak mást, aki hamarabb válaszol? Mi borderlineosok a semmiből csinálunk elefántot, de ami engem leginkább kiborít, hogy nincs átmenet, van a fekete és a fehér gondolkodás. Hülye hasonlatot hoztam, de nehéz megfogalmazni az egészet...

Én még a terápia elején járok, remélem sikeres lesz, mert én akarok változni és hajlok rá, szeretnék a párom mellett maradni és hogy boldog legyen mellettem...csak amikor rossz valami, nehéz visszarántani magam a valóságba, amit a pszichológusnál tanultam. Ma sem ment, hagytam, hogy eluralkodjanak a rossz gondolatok, de hiszek benne, hogy egyszer jobb lesz!

Ismét én vagyok (6-os hozzászóló). Visszatérve, hogy milyen egy borderline...tegnap este volt még egy kis összeszólalkozásunk, ami abból eredt, hogy szerinte nem nagy gond, ha elmarad egy csók és köszönés nélkül mentem haza, mivel sűrűn találkozunk. Na igen, a józan paraszti ész azt mondja, nyilván igaza van...de én túlreagáltam és többet láttam bele, akkor azt, hogy gondja van velem, már nem vagyok olyan fontos, utólag, hogy biztos ezek után mindig így lesz, ennyit számítok én.

Ma rossz hangulatban keltem, nagyon feszült voltam és már amiatt vágtam a fejeket, hogy a nehezen tudtam a kaput kinyitni (szorul a kulcs, mint mindig, de most nehezebben viseltem). Ma az utolsó 2 vendégem lemondta (mint említettem kozmetikus vagyok), de nem is bántam egy cseppet sem. Hazajöttem és most csak úgy vagyok, kicsit segített a hangulatomon, hogy beszélgettem a vendégeimmel. De már előre félek a héttől és hogy meg kell birkóznom a társalgásoktól, mert nem vagyok szociális kedvemben, hangulatomban. Ilyenkor mondják ránk, hogy de hisztisek vagyunk, mások is éreznek így borderline nélkül, csak a különbség, hogy mi ezt nem hisztinek éljük meg, hanem erőt kell vennünk az újabb naphoz. Ma nem beszéltünk a párommal és próbálom nem keresni, nélküle feltalálni magam...és ilyenkor közben kattogok, hogy csak nem akar elhagyni, de alapozni semmire sem tudom, hogy miért is akarna, mégis szenvedek a gondolataimtól. Tehát ma így vagyok borderlineosként, a párkapcsolati függőségem olyan, mintha egy szálon mozgatna, és most a negatív oldalon vagyok...közben minden értesítésnél azt várom, mikor ír ő és mikor nyugodhatak meg a kedves szavaitól. Megjegyzem, hogy a pszichológussal tanultuk, hogy magamban keressem az örömet, a boldogságom ne tőle függjön, de mint írtam a terápia elején állok és hiába állok neki könyvet olvasni, színezni, sétálni, de sok mindenről ő jut eszembe és persze minden alkalommal az ő üzenetét várom, ha a telefon megszólal. A kedvem olyan semmilyen. Kíváncsi vagyok, mikor keres ő magától vagy meddig bírom ki, hogy ne keressem...

#6 #7:

A párod tud a borderlineról illetve ezekről a gondolataidról?

Nem lenne könnyebb ha megbeszélnétek, hogy ilyenkor tudatosan keres téged és akkor nem kattognál, mert érzed, hogy fontos vagy neki? Egy kicsit olvastam a témáról és nem ördögtől való hogy a környezetet is beavatják, hogy hogyan lehet jobban reagálni ezekre a dühkitörésekre.

#6, #7 először azt hittem ezt én írtam régebben, aztán néhány részlet elárulta, hogy nem az én válaszom.🤣 Nagyon durva, mintha ugyanabban a kapcsolatban élnénk.😂 Mi is 4 éve, nekem is az első kapcsolatom, én is idén leszek 20, és ugyanezek az állandó problémák vannak nálunk is.

Ellenben én rengeteg gyógyszert szedtem (ma már én is csak alkalomszerűen xanaxot), és nem is annyira önként kaptam kezelést, tekintve, hogy enyhén szólva, erősen önveszélyes voltam évekig.🤦‍♀️

Nem tudom ismered-e a kifejezést a borderlineosok körében, hogy "favourite person"(FP), de szerintem nem is feltétlenül kapcsolat függő vagy, szimplán a párod az FP-d.😅 Ha nem hallottál róla, keress rá, sokmindent megmagyarázott az életemben.🤣

Ha van kedved írj egy üzit, és beszélgessünk, szerintem jól megértenénk egymást, szinte ugyanazt az életet éljük.😂

20/L