Borderline személyiségzavaros emberrel tapasztalatok? Hogyan kell elképzelni a dührohamaikat vagy az intenzív szeretetüket?

A dühroham az dühroham. Mondjuk egy pohár falhoz vágása izomból. Vagy a berendezés pozdorjává zúzása. Lila köd. Extrém esetben fizikai erőszak mások ellen. Adott esetben önsértés. Olyasmi, mint amikor Hulk felpörög. Szerintem Hulk teljesen jól példázza egy border dührohamát. Valamelyik Bosszúállókban mondta is Bruce Banner, hogy mindig dühös. A borderek alapérzése is a düh (és az elhagyástól való félelem). Persze ez nem olyan, hogy állandóan morog és anyázik és kiabál és verekedik és tör-zúz. De az életének egy meghatározó eleme a düh.

Intenzív szeretet. Láttad már a Kábelbarát című filmet? Abban Jim Carrey nagyon jól játssza a tapadó barátot. Mindenhol ott van, mindent tud a kedvenc személyről, igyekszik mindent és bármit megtenni érte, adott esetben olyan dolgokat is, amikről csak ő gondolja azt, hogy az jó lenne a kedvenc személynek. Minden idejét vele töltené, és teljesen kétségbeejti, ha a másik személy másokra is figyelmet fordít, ha csak a lehetősége felmerül, hogy nem érez hasonlóan, mint a border. Ilyenkor manipulálhat, játszmázhat, hazudozhat, csak hogy azt érezhesse, fontos a másik számára. Retteg attól, hogy a másik elhagyja, akkor is, ha semmi alapja sincs.

Amit a 2-es írt, nagyjából igaz is (a klasszikus borderre), de az a helyzet, hogy ha épp minden rendben, tehát egyensúlyban vannak, akkor teljesen normálisak. De erősen meggondolandó, hogy belemenj egy kapcsolatba egy borderrel. Elég nagy káoszt tud okozni a körülötte lévők életében (is).

Egyrészt vannak a borderlinenak szintjei, ahogy azt már előttem is írták, másrészt az is nagyon sokat számít, hogy kezelteti-e a betegségét.

Az is fontos, hogy miért alakul ki ez a betegség: az ilyen emberek gyerekként nem tapasztaltak stabilitást, a negatív érzelmeiket túlkorlátozták, érzelmileg nem volt kielégítő a kapcsolatuk a szülőkkel. Egyrészt ezeket a sérelmeket és negatív viselkedésmintákat cipelik magukkal felnőtt korba. A csalódottságukat, dühüket, bánatukat elfojtják, de örökké nem lehet a negatív érzelmeket a szőnyeg alá seperni és ilyenkor kirobban belőlük a rengeteg keserűség. Ahogy mások is írták, ilyenkor elkezdhetnek kiabálni, üvöltözni, törni-zúzni, vagy maguk ellen fordulnak.

Az érzelmileg nem kielégítő gyerekkor azt is magával hozza, hogy az ilyen embereknek sérült az önképük (mivel gyerekként azt tapasztalták, hogy ők nem elég jók ahhoz, hogy a szülők figyelmét, szeretetét, tiszteletét megszerezzék, beleépül az önképükbe az, hogy ők nem elég jók, és a későbbi kapcsolataikban is ezt a hiányt fogják érezni. Illetve ha az ellenkezőjét tapasztalják és figyelmet, szeretetet kapnak rettegni fognak, hogy mivel "ők nem elég jók", ez a pozitív állapot nem fenntartható).

A sérült önképű emberekre jellemző a hiperérzékenység. Ez nagyon sok személyiségzavarnál megfigyelhető, nem csak borderlinenál. Nem tudják pontosan kik is ők valójában, ezért megpróbálják magukat szerepekben kipróbálni. Ez előny is lehet, ha a borderlineos képes úgy látni magát, mint szabad művészt, útkeresőt, ahelyett, hogy megpróbálná minden alkalommal elkötelezni magát valamilyen irányzat, hobbi, szerep mellett. A indentitákeresés okozta frusztráltságot át lehet fordítani egy nagyon pozitív életérzéssé, és színes egyéniséget hozhat ki magából egy tünetmentes vagy gyógyult borderlineos.

A túlzott szeretet nem egyenlő a tapadóssággal :) A borderline érzelmei túlzottak, hogy ezeket hogyan fejezi ki, az már teljesen egyénfüggő. A szeretett személy számára a mentsvár, a dolog, ami miatt érdemes levegőt vennie, sőt ő az oxigén, ő a nap, a hold és a csillagok, az egész világ, az, ami kiegészíti és egyben tartja a hiányos, törtött lelkét. Pontosan emiatt, ha úgy érzi, hogy az általa szeretett személy nem viszonozza az érzéseit a szeretete pillanatok alatt mély gyűlöletbe fordulhat majd fordítva, a gyűlölet ismét lángoló szeretetbe. Ezek a szélsőséges érzések azonban jól kompenzálhatók, ha a borderlineos felismeri azt, hogy az érzései hátráltatják a hosszú távú kapcsolatok megtartásában, súlyos esetben még a társadalomba való beilleszkedésben is és ezért viselkedésterápia segítségével tesz ellene.

Border zavarral sosem volt félelmem elhagyástól. Megcsalástól sem. Nem telepedtem rá a másikra. Nem manipuláltam.

Szakításkor soha semmivel nem fenyegetőztem. Előtte sem.

Nem törtem zúztam, egyetlen kivétellel. 1x vágtam földhöz hamutartó. Ritkán veszekedtem, akkor sem durván.

Nem hasítok. Kivételes helyzet előfordul.

Önsértés volt. Igyekeztem titkolni, de nem sikerült mindig.

1x függő mellett én is rászoktam. Nem függővel ritkán éltem ilyen szerekkel.

Hangulatingadozás akkor volt, amikor bántalmazó családtag hívott telefonon vagy találkoztam vele.

Depresszió lehetett nagyon nehéz a páromnak. Nem tudom, hogy jobb lett volna-e, ha nem munkakerülésnek htte volna. Öngyilkossági késztetést sosem árultam el.