Borderline személyiségzavaros emberrel tapasztalatok? Hogyan kell elképzelni a dührohamaikat vagy az intenzív szeretetüket?

Előző

Túlzott szeretetem sem volt.

Munkahelyen, iskolában, baratnőkkel, Thalassa Házban semmi jele nincs dühös állapotnak. Előfordul (főleg munkahelyen) időnként, hogy valami dühit, de konfrontálodni nem szoktam. Ez nem jó. Tanulom ezt asszertiv kommunikációval

Próbált velem barátkozni több olyan beteg, akinek komoly viselkedési gondja van. Velük vitatkoztam. Írásban. Volt olyan közöttük aki meg is fenyegetett, félemlitett. Letiltottam őket. Az egyik erősen nárcisztikus és borderes volt. Terapomat kérdeztem, hogy vele hogy lehetne kijönni. Azt mondta, h sehogy. Tiltsam le.

Dührohamot (kiélni) csak Anyu, a párom (amikor volt) és a terapom látott.

Anyuval ez azért gyakori mert erősen bántalmazó és az enyémnél sokkal durvább dührohama van.

Párral, terappal ritka.

Ilyenkor felemelt hanggal,hadarvq beszélek. Nem sértegetek, nem minősítek. Kifejtett emelt hangon, hogy mivel van bajom, miből van elegem. Ritkábban (parral evi max 2x kiabáltam) ugyanezt kiabálva. Mondanivalóm véges. 1-5 perc. Utána elhallgatok.

Gyógyszermentesen vagy kis adag gyógyszerrel nem vágok földhöz semmit. Anyu nagyon kiakadt, ha nekem nagy adagot próbált valaki adni. Tudta, hogy nem lesz önkontrollom.

Ha ilyenkor órákig kiabált, némán hallgattam akár órákig, akkor idővel nem bírtam. Kiabáltam, néha nem értékes/drága dolgot vágtam földhöz. Régen ütött, rúgott, tépte a hajam. Egyetlen alkalommal ütöttem vissza. Aznap 2x2 mg Rivotrilt vettem be. Reggel és délben.

Én később realizaltam azt, hogy sokkal jobban kifordulok magamból leszedálva. Azóta nagyobb adag ellen tiltakozok.

Anyuval más. Neki 3 perces kiosztástól, akar több napig tartó dührohama van.

Egy ideig próbálok vele normálisan beszélni. De sokszor lehetetlen, mert kattant, hazudik stb. Ha ez nem vezet eredményre és még mindig kiabál, akkor kérem, h normálusan beszéljen. Nem szokott visszább venni.

Utána kérem, hogy ne beszéljen hozzám. Ezt 5x.

Folytatni szokta és nem tudom elviselni, órákig ne orditson velem.

Próbálok elmenni otthonról. Ha ez nem megoldható, akkor

csak fekszek, befelé figyelek (pl legzesre), ezzel kizárom a figyelmemböl az üvöltést. Gyakran átforfulok a szenvedesből helyzethez nem illő kicsit euforias erős nyugalomba.

(Közben anyu üvölt)

Ez csak erős szenvedesnél szokott lenni. Nem mindig.

Régen nem tudtam, hogy a valóságtól önhipnózisban elzárkózas is megoldás lehet. Mem tudom, hogy ez jó vagy rossz megoldás.

De jobb, mint ami volt. Korábban ültem, egy idő után már csak némán. Legjobb esetben is csak 2 órán át tudtam némán hallgatni. Csapkod, földhöz is vág dolgomat időnként. Régen ilyenkor vért is.

Amikor nem ment tovább, nagy adag Frontinnal durván kiütöttem magam. Felebreszteni sem lehetett. Semmilyen ingere semmit nem reagáltam.

Most végső esetben 2-4 napra panzióba megyek ilyenkor.

Ha nem végtelen üvöltest hallgatok, akkor sosem ütöm ki magam.