Normális hogy néha olyan beteg horrortörténeteket találok ki magamnak, ami túl megy az ingerküszöbömön, és én magam is megbotránkozom rajta?

Ha rossz kedvem van, szeretek sorozatgyilkosokról, kegyetlen dolgokról, horrorstorykról olvasni, mert elvonják a figyelmem. Szoktam magam is kitalálni ilyeneket, de néha olyan bestiális dolgokról találok ki történeteket (nem azt képzelem általában hogy én csinálom, van egy "szereplőgárda") de akkoris, hogy utána néha szinte szégyenlem magam hogy épelméjű ember ilyet nem talál ki. Alapból nem vagyok agresszív ember, nem bántottam soha senkit,van egy macskám imádom, soha nem bántanám.

Ennek ellenére Torrente del Bosqe Kínzások és Kivégzések című könyvét is kvázi egy levegővel kiolvastam még 16 évesen,pedig kissé besz@ri gyerek voltam. Megrázott de mégis érdekelt. Csak akkor mutatok érdeklődést a brutalitás iránt ha rossz passzban vagyok. Miért van ez?