Depressziós lennék, vagy "majd kinövöm"?

Nem tudom, hogy depressziós vagyok-e, vagy csak átmenetileg "vagyok így".

Sosem gondoltam rá, hogy depressziós lennék, de kezdek rájönni, hogy valami nincs velem rendben és nem szeretném, hogy ez belém ivódjon. 19 éves vagyok,(Budapesti lakos) és nagyjából 13 éves korom óta érzem úgy, hogy valami nincs rendben. Évről évre egyre jobban fordultam magamba, kezdtem el kerülni az idegen társaságokat, lettem egyre elszigeteltebb. Annak ellenére, hogy az ismerőseim szerint nem nézek ki rosszul, évek óta sportolok is, mégsincs semennyi önbizalmam. Sosem kezdeményeztem lányoknál, amikor pedig ők kezdeményeznek olyankor 2-3 szóval lerázom őket mert félek az idegenektől és az új helyzetektől valamint az elkötelezettségtől. Sőt, odáig jutott a dolog, hogy már azt sem bírom ha valaki leül közvetlen mellém. Mindig azt hiszem, hogy esetleg rosszul áll a hajam, piszkos a cipőm vagy az óra a kezemen ferdén áll és ezért engem elítélnek, vagy ki nevetnek. Régen szerettem játékokkal játszani, de évek óta egyik se szórakoztat már, se a filmek, se a sorozatok. Aludni sem tudok nagyjából 3 éve. Napi maximum 2-3 órákat sikerül aludnom, volt, hogy alvás nélkül mentem iskolába. Barátom már egy sincs, mindegyik elhagyott, gondolom nem tudtak már elviselni. A szüleim születésemtől kezdve folyamatosan veszekednek a mai napig bezárólag is, velem nem igazán foglalkoztak.(Nem gondolom, hogy ez szerepet játszana az állapotomban, de gondoltam leírom).

Tavaly előttől kezdve vannak ritkán öngyilkossági gondolataim, ezek elmúltak erre az évre. Most egy olyan állapotban vagyok, hogy nem szeretek élni, de nem fogom megölni magam.

Nem tudom mi bajom lehet, de félek, hogy súlyos és még súlyosabb lesz.

Pszichológushoz menni nem tudom érne-e valamit, azt sem tudom mi bajom, azt sem, hogy, hogy írjam ezt le személyesen. Nem is tudok erről másnak beszélni, sosem tettem. Se a szüleimnek se a volt barátaimnak. Úgy érzem, hogy nem érdeklem őket annyira, hogy egyáltalán ilyeneket szóba hozzak.

Elkezdtem pár éve edzeni, olvasni, magamat fejleszteni, de nem segített, sőt szerintem rosszabb is lett a helyzet mert azóta még annyira se keresnek a volt barátaim mint annak elōtte.