Tud segíteni ezeken a problémákon egy pszichologus?Vagy máshoz kell fordulnom?

Kb 1 éve otthagytam a sulit és nem mentem sehova otthon ültem a 4 fal között és ha emberek közé kell mennem szorongok,és úgy érzem nem akarok felöltözni és nem akarok senkivel se találkozni.Nagyon sokszor van hogy összeveszek a szüleimmel,mert van egy hugom akit teljesen ellenem hangoltak,annyira hogyha meglát a házban már megy el hogy ne lásson.Nem is tudom mikor ölelt meg utoljára kivéve ha kapott valamit.Ha éhes és én csinálok neki kaját nem eszi meg és még stb...Minden nap mondanak valami sértőt amitől folyamatosan elmegy az önbizalmam,és ezekből szoktak lenni nagyobb viták és folyton hangoztatják hogy milyen semmirekellő vagyok aztán ha értelmesen elmondok valamit nem értik meg,aztan egyre hangosabban mondom hogy figyeljen már arra is amit én mondok,a vegen mar ordibálva mondom ők meg kozbe ilyen full flegman ismetelgetik hogy tonkreteszem az életüket meg a hugomét.Aztan hirtelen olyan mintha kilepnék a testemből és elkezdek sikítani és sirni aztán bántom magam a hajam tépem karmolom az arcom 'de ilyenkor kicsit szédülök,kapkodok a levegő után,és olyan érzés mintha belennék állva. Aztán egy félóra múlva lenyugszok és a nap hátralevő részében vagy alszok vagy fekszek az ágyban.Nagyon sokszor észre se veszem és képes vagyok fél óráig ülni az ágyon és magam elé meredve gondolkodni valamin aztan eszmélek föl hogy már ennyi ideje itt ülök.Esténként van hogy 4 kor tudok csak elaludni mert kattog az agyam vagy elkezdek random sírni valamin.Annyiszor probáltam változtatni a szorongásomon pl egy boltba nem merek bemenni folyton igazgatom a ruhámat meg azt nezem ki nez eppen.Nem vagyok képes hozzászólni az emberekhez sehol mert elkezdek remegni es olyan erzes mintha elmenne a hangom.A telefont meg nem merem felvenni és ha meghallom a rezgést hogy hív valaki elekzd nagyon gyorsan verni a szivem es felse veszem.Tavasszal elmentem dolgozni ami nagy szó mert elég sok ember volt ott,aztán nem nagyon szoltam senkihez és ezért minden nap beszologattak vagy rámdobtak valamit .Alap a munka olyan megterhelő volt hogy alig birtam haza menni ugy fajt mindenemn,aztán pár honap mulva nem mentem tobbet.Egy ideig nagyon sokat füveztem de mostmár nem szoktam.És még annyi hogy sűrün van hogy az éjszaka kozepén félálomban kipattanok az agyból olyan mintha látnék egy alakot pl a sarokban és elkezdek futni mintha megijednék valamitol aztan egy idő után sikítok egyet vagy kiabálok anyának és olyan mintha akkor kelnék fel.Aztán nem merek elaludni vagy csak villanynál de félóráig kapkodok a levegőért és izzadok.igazából azért irtam le ilyen hosszan mert fogalmam sincs hogy mit kéne tennem vagy kihez kéne fordulnom.szeptemberbe folytatom a sulit de folyton azon kattogok hogy nem merek majd bemenni.Akkor jöttem rá hogy segítségre van szükségem amikor megdordult a fejemben az ongyilkosság gondolata.