Ezek a tünetek a borderline miatt lehetnek, vagy csak simán éretlenségről vagy másról van szó?
Kaptam egy diagnózist borderline-ról Tündérhegyen, de amikor olvasom a tüneteket, akkor nem igazán érzem, hogy passzolnának rám. Nincsenek pl. dühkitöréseim, az érzelmeimet mindig egyedül élem meg. Nagyon frusztrált, nagyon haragos vagy épp teljesen elveszett tudok és szoktam is lenni, de nem vagyok kiszámíthatatlan és teljesen jól funkcionálok társaságban. Kifejezetten megfontolt vagyok és józanul állok dolgokhoz.
Viszont: nem merek meghozni nagy döntéseket, igent mondok arra, amit nem akarok és nemet arra, amire titokban vágyom. Olyan érzés, mintha lenne egy belső személyiségem, amihez egyszerűen nem férek hozzá, akiről csak én tudom, hogy létezik, és azt érzem, hogy az a valódi önmagam, de a döntéseim és a szavaim egyáltalán nem ezt tükrözik. Aki kívülről lát, az teljesen máshogy képzel el, mint amilyen én tudom, hogy valójában vagyok. Olyan, mintha ez az énem túl mélyen lenne eltemetve, és nem is lenne valódi identitásom, hanem mindig egy adott társaság legharsányabb vagy legsikeresebb tagjának a viselkedését másolnám. Mintha magamra kényszerítettem volna egy szerepet, amiből nem tudok kibújni, és ez a szerep a kishitűségről és a bármilyenné és bármivé válás elkerüléséről szólna. Mintha nem élném az életem, csak kívülről nézném, és közben szenvedek, mint a kutya. Nincsenek hosszútávú, gondosan felépített dolgok az életemben, csak sodródom, és állandóan abban bízom, hogy valamilyen élmény vagy környezetváltozás hatására ez megváltozik a jövőben (ez irányba egyébként teszek lépéseket, és valami lassú változás szerintem azért látszik, de túl lassú). Azért okoz ez számomra szenvedést, mert egyébként egy kreatív, intelligens, tehetséges ember vagyok. Nem azért nem működik az életem, mert ezek ne lennének meg, hanem mert mindent elidegeskedek vagy túlgondolok, vagy feladok, mert nem önazonos döntésből született.
Olyan, mintha a kockázatvállalós, merész, hittel rendelkező énem eltemettem volna, és a neurotikus, aggódós énem lépett volna a helyére (ez nagyjából a két szülőmet írja le).
Jártam pszichoterápiákra, de valahogy mindig kicsúszom a megoldás elől. Úgy érzem, hogy valami gyökere van ennek, amit nem sikerül megcsípni.
Azért nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, mert amennyire tudom, a borderline-osoknak kifejlesztett terápia nem az életút megtalálásában segít, viszont sima pszichoterapeuta magától úgysem fogja belátni, ha nem tud segíteni rajtam, és már éveket töltöttem el haladás nélkül.
válasza:A pszichoterapeuta mit mondott? Ő is borderre gyanakodott? a Bordernek is vannak skálája. Valószinűleg nem vagy a legmélyebb állapotán a skáláján. Pl nem jár állandóan öngyilkosság a fejedben, nincsenek önsértéseid..
Viszont amit leírtál magadról azok tökéletesen passzolnak egy borderes leírásába. Persze ez nem jelenti azt, hogy biztosan az is vagy. Van mikor csak azért adnak egy diagnozist, hogy egy adott gyógyszert felírhassanak. Esetleg más nem passzol hozzád és ez a legközelebbi.
Így van a DBT nem arra van, hogy mit kezdj magaddal. Lényegében egy új generációs kognitív terápia.
Viszont az, hogy te mit kezdj magaddal..hát azt csak te fogod tudni. Arra már inkább egy pályaválasztási tanácsadó lenne megfelelő nem? Mármint ha az a kérdés, hogy mit szeretnél dolgozni. Egy pályaválasztásival kitöltesz kérdésekből álló teszteket és próbál ráközeliteni a megoldáshoz.
válasza:A kérdésedet megválaszolni én nem tudom, azt meghagyom a szakembereknek, viszont van két módszer, amit kifejezetten borderline-nal (is) diagnosztizált embereknek dolgoztak ki. Az egyik a TFP, a masik pedig a sématerápia.
Azért írom le ezeket, annak ellenére, h nem a kérdésedre válaszolok, mert az sokat tud segíteni a történeten, ha az ember olyan módszerrel (és terappal) dolgozik regyutt, ami az o problemajahoz passzol.
Sématerápiára jártam, az nem igazán működött (sajnos nem tudtuk személyesen végezni a covid miatt, ez sokat levont a hatékonyságából...), de ez a TFP érdekesen hangzik, utánajárok.
Önsértő, öngyilkos fantáziáim viszonylag gyakran vannak egyébként. 29 éves vagyok, és sehol nem tartok az életben.
válasza:ja, hogy akkor séma terápiára jártál. Ha van önsértő, öngyilkos fantázia akkor javasolt utána csekkolnod a DBT-nek is. Mert az is borderesekre lett kifejlesztve és klinikailag bizonyitott hatékonysággal.
Hol szerettél volna tartani az életben 29 évesen?
Erre nehéz olyan választ adni, ami nem tűnik nagyképűnek vagy komolyan vehetetlennek. De lényegében úgy képzeltem, hogy ennyi idősen már a PhD-mat fogom írni, és már megkezdődött egy tudományos karrierem. Most hallgattam dr. Keresztes Zoltán előadását a borderline-ról, és ő mondja, hogy ezek általában jó képességű emberek. Én is ilyen vagyok. Kb. 18-20 éves koromig szárnyaltan, tanulmányi versenyekre jártam, a legjobb tanuló voltam vagy köztük voltam, kiselőadásokat tartottam stb. Gyerekkoromban már ismeretterjesztő könyveket olvasgattam. Magas az IQ-m és könnyen tanultam mindig is. Egyetemre is bárhova felvettek szinte, ahova akartam. Ha nem lennék érzelmileg ennyire instabil meg nem lennének ilyen komoly önértékelési gondjaim, akkor ez teljesen reális lenne. És abban őrülök meg, hogy látom, hogy ez nem jön össze, és a szuper képességeimmel egy középszerű élet néz ki nekem, ahol majd végignézhetem, ahogy az összes, velem azonos vagy nálam kevésbé jó képességű barátom leköröz minden téren. Ahogy már most is ezt látom. És külön dimenzió az, hogy természetesen magánéletem sincs így, hisz egy ilyen férfi nem vonzó. Mióta megkaptam ezt a diagnózist, és látom magamon a tüneteit, illúzióim se nagyon vannak a jövőmet illetően, így egyáltalán nem érzem irreálisnak az öngyilkosság gondolatát. Senki nem kötelezhet arra, hogy leéljek egy szar, fájdalmakkal teli életet egy nagyon fejlett idegrendszerrel és egy nagyon erős, de kibontakozni képtelen aggyal.
Ezzel a DBT-vel meg az a bajom, hogy ez ilyen érzelmi szabályozó technikák gyűjteménye, de ezzel nem jutok előbbre abban, hogy jobb legyen az önbecsülésem, reálisabban lássam magamat és képes legyek hosszú távú célokat kitűzni és azt érezni, hogy értékes vagyok. Az olyan terápia, ami meg erre alkalmas, az vagy elérhetetlen (vikote, próbálj meg oda időpontot találni), vagy nagyon drága és adott esetben közben nem hatékony. Jártam nemrég terapeutánál, aki nagyon aranyos, de egyszerűen érzem rajta, hogy nem tud mit kezdeni a borderline-nal, mert ennél jóval egyszerűbb esetekhez van szokva. Egy pszichológus meg nagyon ritkán fogja azt mondani, hogy "ez nem az én hatásköröm/szakterületem, őt és őt ajánlom magam helyett". Nekem úgy tűnik, hogy ezzel senki nem tud nagyon mit kezdeni, de ebben az országban talán nem is annyira akar. Túl sok a frusztrált, mentálisan beteg ember itt, kevés az igazán elhivatott, alaposan felkészült segítő, nincs egyszerűen megfelelő ellátás ennyi embernek.
válasza:Nem tűnsz ezzel nagyképűnek. 29 évesen pedig még bőven nem futottál ki az időből. Ha pedig máshogy gondolod az csak egy kifogás a változásra. Nem egy ember van aki harmincas, 40-es éveiben kezd el kitanulni egy új szakmát. Persze nyilván zavaró, hogy a képességeidet úgymond elpocsékoltad egy szemét személyiségzavar miatt de szarjál rá, tudatositsd ezeket a gondolatokat és próbáld fejben megerősiteni magad, hogy amin nem tudsz változtatni azt elengeded.
A dbt pedig egy érzelem szabályozás igen..de mi más kellene egy borderlineosnak ha nem ez? Hogy érzelmileg kapjon egy kis stabilitást..utána már a többi is könnyebben jönni fog.
Van egy könyv Edmund j bourne - szorongás és fóbiák gyógyitásának kézikönyve (sajnos itthon már nem elérhető). Ez egy istentelenűl jó könyv. Vannak benne külön fejezetek az önbecsülésről, téves meggyözödésről, belső negatív monológról. Azoknak tudatositásáról és gyakorlati tanácsokról. Szerintem neked is hasznos lenne ha elkezdenél olvasni egy ilyen könyvet és minden egyes nap csinálni. Ha akarod ha nem.
Barátnőm borderlineos. Ő pl jövőhéten megy be sotéra illetve napkör alapitványnál is várólistán van. 5 hónap és sorra kerül xd. De Fk it..legalább listán van. Jelentkezz te is a vikoténél ha még nem tetted, majd egyszer eljutsz oda.
Mindenesetre barátnőm minden este megírja a hálanaplót, a negatív gondolatokat mellé a megkérdőjelezést és pozitiv gondolatokra cserét.
Sokáig kell csinálni és beépül a tudatodba. Csak soha ne add fel és csináld.
Amúgy érdekes mert barátnőm az első pszichiáterhez akihez ment azt mondta, hogy nem akarja lehúzni, szóval többet inkább ne. Ekkor kapta meg a beutalót anno tündérhegyre. Aztán Pár hónapja forintos perczel dórához ment. Ő is lekoppintotta és mondta, hogy figy nem rám van szükséged. Menj sotéra, aztán visszatérhetünk rá. Szóval sotéra fog menni. a napkör alapitványos interjún pedig a hölgy ajánlott egy pszichológust aki olcsón dolgozik és borderre specializálódott. Ha gondolod elkérhetem a nevét..Vagy csak keress egy olyat aki specializálódott és a tanulmányi életpályája is egy bevásárlólistányi.
Ja és..én pl irigyellek látod.:) Mert legalább benned megvan a tehetség, hogy valaki legyél. Engem meg az frusztrál, hogy nem vagyok elég okos ahhoz hogy világmegváltó ember legyen.:)
"Nem egy ember van aki harmincas, 40-es éveiben kezd el kitanulni egy új szakmát."
Igen, de én nem szakmáról beszéltem, hanem tudományos karrierről. Ami a gyerekkori álmom volt. Asztalos lehetek 40 évesen is, ha kutatni szeretnék, azt már el kellett volna kezdenem. Ahhoz már szerintem most is késő.
"A dbt pedig egy érzelem szabályozás igen..de mi más kellene egy borderlineosnak ha nem ez?"
Nekem pl. úgy érzem, hogy a családi terheimet kéne letennem meg az identitásomat stabilizálnom. Kamaszkorom óta azzal küzdök, hogy vágyok dolgokra, de nem merem meglépni őket, mert félek megmutatni magam, és ehelyett más emberek személyiségét másolom. Ezen nem segít a mindfulness meg a dbt. De ezt egy sima terápiába se nagyon van értelme bevinnem, mert a terapeuta, ha nem ez a szakterülete, nem is fogja érteni, miről beszélek. Nem érti, hogy működik egy ilyen ember és mit kéne mondania neki ahhoz, hogy lebontsa benne a gátakat.
A vikotéval épp most beszéltem. Az volt a válaszuk, hogy aug. végére adnak időpontot első találkozásra onnan meg 3-6 hónap, mire elkezdődhet a terápia. TFP terápiás szakembernek ugyanez volt a válasza. Ennyi idő alatt egy krízisben levő borderes háromszor megöli magát. Értem, hogy nekik is véges a kapacitásuk, de én ezzel nem tudok mit kezdeni.
Ha megadod a barátnőd terapjának a nevét, azt megköszönöm. Engem is volt, aki továbbküldött TH-ra egyébként. Nem mondom, hogy ritka, de az már egy komoly szakmai szint, amikor egy szakember képes belátni, hogy nem ő az alkalmas valaminek a kezelésére.
Sok olyat olvasok ezen az oldalon, hogy "a barátnőm is borderes". Nőknél eleve gyakoribb ez, hiszen a nők eleve érzelmileg instabilabbak. Számukra ez nem feltétlenül akadálya egy párkapcsolatnak, mert hagyományosan a férfi a nő támasza. Fordítva viszont sok sikert borderes férfiként olyan nőt találni, akivel működik a kapcsolat. Egyébként nekem volt ilyenem, de nagyon furcsa volt, mintha fordítottak lettek volna a szerepek. Nem is teljesen értem, mit szeretett rajtam :D De szeretett amúgy. Jellemzően olyan nőknél szokott ez működni, akik átéltek már valami nagy veszteséget (pl. elvesztették az apjukat), és megtanulták, hogy az élet megy tovább, nem kell annyira komolyan venni mindent. Nekem eddig ilyen barátnőim voltak.
"Ja és..én pl irigyellek látod.:) Mert legalább benned megvan a tehetség, hogy valaki legyél. Engem meg az frusztrál, hogy nem vagyok elég okos ahhoz hogy világmegváltó ember legyen.:)"
A tehetség egy dolog. Túl is kell élni az életet ahhoz, hogy lehess valaki... nekem felsorolni is sok lenne, hogy hány ziccert hagytam már ki az életemben. Jó úton vagyok afelé, hogy senki maradjak, tehetség ide vagy oda. Szerintem ez rosszabb, mint úgy átlagosnak lenni, hogy átlagosak a képességek is mellette.
válasza:De miért lenne késő? Nem egészen értem. Mennyi idő kellene ahhoz, hogy innentől számitva elkezdj kutatni? 8-9 év? 40-es éveidben már csinálhatod is. Itt igazából az a kérdés, hogy mennyire vagy elszánt és mennyire fogod akarni. Persze nyilván erről könnyű beszélni de láttam én már nagyobb csodákat is. Meg mindig csodálkoztam pl David Attenboroughon, hogy 94 évesen még mindig eljár forgatásokra és aktívan tevékenykedik. Olyan fizikummal, hogy csak irigykedhetek 28 évesen;DD
Mindenesetre nyilván kis lépések. Erről szerintem majd akkor érdemes beszélni, ha már megfelelő állapotban leszel ahhoz, hogy bármibe is belevágj.
"Ennyi idő alatt egy krízisben levő borderes háromszor megöli magát. Értem, hogy nekik is véges a kapacitásuk, de én ezzel nem tudok mit kezdeni."
Ezen viszont a dbt segít.:) Mindenesetre tudom..nagyon bosszantó ez a dolog és nem rájuk haragszom, hanem a tetű politikusokra akik miatt egy csomó intézet bezárt és alulfinanszirozott ez az ágazat is.
Csoportos beszélgetés esetén ezt még bepróbálhatod: [link] hátha betudnak suvasztani valahova.
Illetve a bodywork terápia is egy nagyon jó választás alacsony önbizalomra, persze ez nagyon kripin néz ki én nem vállalnám be..de ez nyilván az én személyiségbeli defektem.
Jársz amúgy most terápiára?
"Ezen nem segít a mindfulness meg a dbt. De ezt egy sima terápiába se nagyon van értelme bevinnem, mert a terapeuta, ha nem ez a szakterülete, nem is fogja érteni, miről beszélek"
és te tudod, hogy miről beszélsz? Tartasz e már azon a szinten, hogy felismered miért vagy önbizalom hiányos és vannak a negatív minták? Én ezért mertem ajánlani neked könyvet a témában mert brutál sokat segít már az ha megérted a problémáid, hogy mi miért van. Terápia mellett a self help könyvek sokat tudnak segíteni.
Én merem hinni azt, hogy borderesként is találhatsz magadnak párt, aki támaszt nyújthat neked. Ez igazából csak intelligencia kérdése..szóval ha képes megérteni a problémád akkor nem fog elmenekülni, hanem segíteni.
"Szerintem ez rosszabb, mint úgy átlagosnak lenni, hogy átlagosak a képességek is mellette."
Lehet, de frusztráló az is mikor érzed, hogy több vagy de a képességeid nem teszik lehetővé. Mindenesetre pár éven belül én tervezek önsegítő kört létrehozni.:D Mert igény az van rá és bennem is.
Ha barátnőm hazaér akkor megkérdezem a psichológus nevét aztán elküldöm.
válasza:Ja igen, baratnomet megkertem, hogy akkor kerje el a nevet mert megosztanam veled is.
Ahogy az emailbol latszik, ezekszerint a napkor alapitvanynal dolgozo szemelyt ajanlott volna:
Csak sajnos nekik sincs szabad kapacitas.
Igy sajnos csak az marad tovabbra is, hogy keresel egy olyan szemelyt aki borderre specializalodott, mert azert guglizva talalni olyat.
Igy, hogy nincs hely bnomnek ot fogom ajanlani:
Nekem szimpatikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!