Ezek a hirtelen célváltoztatások valami betegségnek tudható be vagy csak szimpla éretlenségből adódik?

19 éves vagyok és 11.osztályos. Úgy jöttem a gimnáziumomba, hogy majd orvosi egyetemen szemészeti ágon tovább szeretnék tanulni, emellett sokáig kitartottam aztán jöttek a sorozatos rossz jegyek. Nem tanultam szinte semmit, teljesen ellustultam és azt mondogattam, hogy nekem nem kell egyetem, semmi értelme, leszek egy egyszerű szakmunkás. Oké, ezután még lentebb vittem a palettát, már szinte egy szakmának nem minősíthető célt tűztem ki magam elé és folyamatosan azt mondogattam, hogy megy a f*zom egyetemre, nem fogok én szenvedni. Aztán most, hogy kb 2 tárgyra állok bukásra és a következő félév már beleszámít a továbbtanulásba, elhatároztam, hogy mégiscsak szemész leszek és bizonyítok magamnak, hogy képes vagyok rá és megtudom csinálni. Illetve eszembe jutott, hogy megélhetés szempontjából is egyszerűbb dolgom lesz, ráadásul ha valamit szeretünk és érdeklődünk iránta akkor hiába tömör az anyag, azt az agy képes befogadni sokkal hatékonyabban mint a középsulis történelmet amit keresztbe tojsz.

Ti mit gondoltok rólam? Szerintetek csak egy újabb fellángolás és holnap újra a p*csámat fogom rázni, hogy nem kell az az egyetem vagy pedig még utolérhetem nagy szorgalommal magam? Nyilván nagy bravúr kell hozzá, csak kérdés meddig tart majd ez a "szikra".