Borderline-nal van értelme "sima" pszichológushoz vagy coach-hoz menni?

7:

"Te hogy ertekeled magad, mennyire vagy nyitott a pszichológus munkajara?"

"Sok helyen eles önreflexiót mutat amit irsz, de közben mintha kihivnad a pszichologust hogy mindent vegyen eszre es javitson meg."

Hát bocsánat, de alkalmanként 10-15.000 forintért elvárom, hogy vegyen észre mindent, lévén ez lenne a dolga. Ezért kér el ennyi pénzt. Vagy azért fizetem, hogy üljünk és beszélgessünk? Sokszor van az az érzésem, hogy vagy én vagyok a hülye, vagy senki nem végzi el ebben az országban rendesen a munkáját. Eleve miért nem úgy indul egy pszichoterápia, hogy kitöltünk egy szerződést, csinálunk egy személyiségtesztet, és az alapján tűzünk ki egy terápiás célt, és megnézzük minden hónap végén, mennyit haladtunk? Ezek tényleg olyan irreális elvárások? De biztos bennem van a hiba, hogy azt várom, hogy valaki módszeresen és elszántan fáradozzon azon, hogy megtalálja azokat a problémákat, amikre még én sem látok rá, adott esetben átlásson a ferdítéseken meg az énvédő mechanizmusokon. Meg ha valamit sokszor hangsúlyozok, akkor azt vizsgáljuk már meg rendesen, ajánljon hozzá szakirodalmat, és ha kell, akkor egy másik terápiás módszert másik terapeutával. Én értem, hogy nem vagyok könnyű eset, de ha csak a könnyű eseteket tudjátok megoldani, akkor mi ebben a munka? Az irritál ebben az egészben, hogy leülök, beszélgetünk, és mindig az az érzésem, hogy a terapeuta három lépéssel mögöttem kullog, olyan banalitásokat mond, hogy "most már ennyi évesen ezek infantilis gondolatok és fel kéne nőni", és nem tudja kikövetkeztetni, hogy mi az, ami az elakadás valódi oka, és honnan szerezhetnék valódi hajtóerőt a továbblépéshez. A jó szakemberek már mind Londonban vannak? (pszichiátereknél tudom, hogy ez a helyzet, 400 maradt állítólag az egész országban)