Naponta hány perc (vagy óra) emberi érintkezés szükséges ahhoz, hogy valaki ne kattanjon be? Lehet tartósan magányosan élni?

Én 25 vagyok,és full remete.Anyámékkal élek,de tök unalmas. Csak ritkán szólok hozzájuk,apám alszik a fotelben,szarik a világra,anyám full idegbeteg a melója miatt, nem túl jó társaság.Költözni nem költözök egyenlőre,nem éri meg.Amug meg sosem alakult ki baráti köröm,ezt a sors eseményei hozák így,vannak rossz helyen rossz időben egyének.Egyszóval minden napom egyedül telik,mindent egyedül csinálok.És bizony azt kell mondjam,nem is hiszek benne,hogy túl sok pozitiv változás lenne,antiszociális vagyok de nem kicsit.Hiába probálok másként állni a dologhoz,nem érzem jól magam másképp.Igaz így sem. A magány maga a kaszás, magányos ember egy idő után kiirtja magát. Az ember alapvetően társas lény, minden a szocialitás körül forog, mindent azért csinálunk,hogy másoknál többet,jobbat érjünk el, verseny satöbbi,bizonyítás,kitünni,elismertség,megbecsülés, vagy másokkal jót tenni satöbbi.Minden a társaság körül forog alapvetően,meg normál embereknél a szerelem körül.Namost,ha valakinek ez a társas lét nincs jelen az életében,akkor nincs tovább ambíció,nincs jövőkép,minden sötét és borongóssá válik.Egy nagy feketeség,amiből nem nagyon lehet kimászni. olyan feeling,mintha ürhajós lennél,kizuhannál a világürbe,és ottfelejtenének,utána meg senki nem jönne többé érted,mert azt sem tudnák,hogy egyáltalán létezel e még.

kedves utolsó és 22/F vagyok most te meg gondolom 27...a lényeg h full ugyan így látom magam én is ugyan ilyen vagyok és én sem akarok változni remélem még olvasod ezt valamikor ha igen írj ide vissza és akkor felvesszük a kontaktot...nem is tudod mióta keresek egy ilyen embert mint amilyen én vagyok...kiváncsi lennék miért illetve hogyan jutottál erre a döntésre és h alakul az életed..