Covid okozta traumák?

“ Én a betegségem óta olyan izzadós lettem, hogy arra nincsenek szavak.”

Ez a média agymosás eredménye.

Úgy mondod mintha életedben nem izzadnál.

Szerencsére anyagi szempontból rám nem volt hatással, ugyanis én még diák vagyok, nem dolgozom, a szüleimnek pedig olyan a munkájuk, hogy továbbra is megoldható, ugyanannyit keresnek, apukám alapból otthonról dolgozott. Szerencsére a vírust sem kaptuk el, alig ismerünk olyat, aki igen és ők is enyhe tünetekkel átvészelték.

Introvertált típus vagyok, gondolhatnák az emberek, hogy rám ez nem volt akkora hatással, biztos örültem is neki, de nem. Lelkileg félig-meddig tönkrementem. Agyamra ment az egyedüllét. Korábban is inkább otthonülős voltam, szerettem itthon lenni, szerettem egyedül lenni, igényeltem is és az első hónapokban nem viselt meg, de azért már kezdett sok lenni egy idő után. 1,5 éve alig találkoztam valakivel (mármint olyannal, aki nem családtag), nem igazán mentem sehova, a napjaim ugyanúgy teltek, nagyrészt itthon ültem. Ennek az eredménye az, hogy olyan dolgok, amik korábban teljesen normálisak voltak, ma már enyhe szorongást váltanak ki belőlem, furcsák. Jobban zavar a tömeg is, mondjuk eddig sem szerettem. Alapból szorongásra hajlamos vagyok, de most ez felerősödött. Jelenleg nem szeretek egyedül lenni, pedig most is egyedül vagyok és ezt nem lehet kikerülni.

Mindezek miatt nagyon rosszul érzem magam, egyedül szinte nem megyek sehova és olyan dolgokhoz sincs már néha kedvem, amikhez volt, negatívabb a hangulatom is.