Vannak olyan traumák, amiket képtelenség feldolgozni és csak az őrület vár rám?

Ismertem egy idős hölgyet, aki még fiatalon elveszítette a daliás katona férjét (aki ráadásul egész magas rangban volt), aztán nem sokkal később az egyetlen fia is meghalt külföldön.

Senkije sem maradt, és évtizedeken át minden évben egyedül kiautózott a fia sírjához.

Megőrült volna? Nem. Az egyik legvidámabb, legoptimistább idős ember volt, akit eddig megismertem. Sokat tanultam tőle az életről.

Szinten Borderline. En azota birom jobban, miota antidepresszanst szedek 15 eve. Plusz nyugtatot is.

Neha persze az sem eleg, de utana jon a hullamvasut emelkedoje.

Vannak, voltak a disztroj korszakok. Jelenleg egy stabil parkapcsolatban tiz ev aszexualitas utan hutlenkedesen jar az eszem, es mar tulzott nimfomaniam van, amit nem all modomban megelni.

A gyogyszer oratason kivul nem tudnal olyan chat lehetosegeket probalni, ahol akar flort, akar baratkozas, vitatkozas, barmi kapcsolatba kerules van masokkal?

Szerintem most a vilag annyira ugyanabban a cipoben jar, hogy sok ember akar virtualisan masokhoz atugrani.