Az lehetséges, hogy hipochonderként az agyam létrehoz olyan tüneteket nálam, amik igazából nincsenek is?

Szia!

Én sem hittem volna, de ez fixen igaz! Tapasztalatból mondom. Régen azt hittem, hogy ako hipos, az csak szimplán fél betegségektől, de itt nem erről van csak szó. Ez azért baromi rossz, mert tényleg érzi a tüneteket! Az agyunk nagyon durva.

Csak hogy páldát mondjak: mindig is volt rá hajlamom, ez tuti visszavezethető, de örökletes is lehet és volt a családunkban ilyen. Szóval érettségi időszakban rengeteg stressz ért, magánéletivel együtt és szorongásos tünetekben mutatkozott meg. Pánikroham, szédelgés, szapora pulzus, deperszonalizáció.. Nekem meggyőződésem lett, hogy én szívbeteg vagyok. Ez olyan mértékekig ment el, hogy bújtam a cikkeket telefonom, már külföldi oldalakat is. És számoltam a pulzusom, de ez úgy beidegződött, hogy volt hogy suliban is a mosdóban. Persze hogy gyors volt basszus, mert arra figyeltem már tudat alatt is. Bezzeg ha lefoglaltam magam IGAZÁN akkor nem. Ez szerintem hosszú hónapokig ment.

Na ezt váltotta fel a vakbélgyuszitól való konstans félelem. Érdekes, mintha a szív bajokat szinte elvágták volna, hébe-hóba volt csak jelen. Ez meg abból indult, hogy peteéréskor szúrt a hasam és ment is és úgy beszartam, hogy vakbél, hogy nem bírtam semmit se csinálni. Barátnőmnél aludtam aznap, aki igyekezett lefoglalni, magne b6-ot adott, ő gondolta, hogy ez csak ciklus dolog.. ezután sokáig féltem ettől.

Az új sláger meg a bél bajok lettek, egy hosszabb emésztési panasz után. Főleg frászt kaptam, mikor lett mellé egy ijesztő tünetem is, akkor letargiába estem hónapokig féltem, mire elmentem vele proktológiára.

Párom amúgy már nagyon vágja az ilyen dolgaim és rám szólt, ha bújtam a telefont, én kértem józan állapotaimban, hogy ha megint lesz valami tünet itt fáj ott fáj jaj ment a hasam jaj akkor erélyesen szóljon rám! Ja és még valami: ilyenkor mindenki azt mondja neked, hogy tuti semmi, meg mit izélsz, akkor menj el vele stb és te nem hiszel nekik, csak azt hiszed :D lehet 1 pillanatra megnyugszol, hogy na ő is azt mondja semmi, aztán újra megy a parádé a fejedbe. Nem kizárt, hogy a hasi dolgok nekem már a stressztől lettek inkább. De így is túl sokat figyelgetem magam.

Hallgass a szeretteidre, ők jót akarnak neked és biztosan mondanák, ha szerintük nagy a baj, vagy valami.

Én gondolkozom ezek után már szakemberhez fordulni ezzel, mert a stresszt valahogy kezelni kell, ha ilyen van. Szerintem tedd te is, ha úgy érzed már durva lenne.