Tanuláskor más is van így fejben? (Tipp is jöhet.)
Nekiállok tanulni, készülni egy-egy adott dologra. Ez egész jól megy is egy ideig... Nade aztán. Látom mi minden van (nehézség, mennyiség, kevés idő - akármennyire is időben állok neki, akkor is ugyanez van). Bepánikolok. Leblokkolok. Elvesztek minden motivációt és utána akármennyire próbálkozok, vége. Nem megy befele semmi és csak szenvedek... Ezután akármennyire nem tanulok, fenn "kell" maradnom hajnalokig (ez valami önbüntetés lehet?), közben mérhetetlen bűntudat, mert nem tanulok, nem haladok, mert nem bírok.
Más is van így? Ha van valami tipp, azt is elfogadom szívesen.
Velem is sokszor elõfordult már. Elég elkeserítõ érzés, ha épp dolgozatra készülsz. Amikor egyetemre kerültem, eleinte rosszabb lett. Több tananyag, szûkebb határidõk.
Az én stratégiám jelenleg az, hogy idõben elkezdek tanulni és mondogatom magamnak, hogy még bõven van idõ mindent megtanulni. Amikor érzem, hogy jön az elkeseredés, úgy próbálom felfogni, hogy ez nekem nem segít az elõrehaladásban, csak lassít és nem haladok tõle. És inkább ne érjek a tananyag végére a saját tempómban, minthogy pánikolni kezdjek és semmi ne menjen a fejembe. (Megjegyzem, csak egyszer fordult elõ, hogy nem értem végig így és akkor sem volt baj, mert szóbeli volt és jó tételt kaptam) Fontos, hogy már akkor meg kell fogni a dolgot, amikor megjelenik az érzés, nagyobb elkeseredést nehezebb megnyugtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!