Kellene pszichiatert valtanom?

Bevallom nehez eset vagyok, pszichozissal jaro betegsegem van, nem skizofrenia. Es egy ket eve erosen hajlok az ongyilkossag fele.

Pszichotikus depresszio.

Kb. 1 - 1.5 eve kerultem be a korhazba, ahol doktor ur nagyon onbizalomteljesen elvallalt engem.

Az elejen kiserletezgettunk nagyon sok gyogyszerrel a dokival, legalabb 5 - 8 db ot kiprobaltunk, abbol kettot tarottunk meg a mai napig.

Voltak pillanatok amikor visszaestem, amikor nem hallgattam senkire.

Aztan volt egy nap amikor megtalaltak szuleim 2 uveg borral, meg xanaxokkal meg a gyogyszereimmel, es nem birtam kikelni az agybol meg hallucinaltam, nem mentem egy napig wc-re sem, nem ittam nem ettem meg semmi.

Ekkor hivtak fel a dokit, hogy mi van, azt mondta nekik hogy vegyenek el tolem minden gyogyszert es masnap vigyenek be hozza es az o jelenletukben szeretne elbeszelgetni velem.

Bevallom meg ekkor is bennem volt egy kis pia meg xanax amitol picit meg verbalisan aggressziv voltam, kiakadtam a dokira szuleim elott hogy ezek a gyogyszerek nem hasznalnak semmit meg a terapiaja sem.

Ennyire emlekszem.

Legkozelebb mentem a terapiajara, akkor beszelgettem vele megint, most mar nyugodtabban. O kozolte velem, hogy o hogyan fogta fel a legutolso talalkozot.

Szerinte ki voltam akadva ra, meg a gyogyszerekre, meg a terapiajara, nem bizok benne es a szuleim is az allitasa szerint ugy mentek el hogy o a gonosz doki.

En mondtam neki, hogy en egyaltalan nem igy gondolom.

A kovetkezo terapiara nem mentem, felhivtam, de ekkor azt mondta "ahogy gondolja".

Megjegyzem regebben, amikor lemondtam a terapiat mindig mondta hogy ne hulyeskedjek kapjam fel magam es menjek, es volt sokszor amikor mentem mert ereztem hogy torodik velem.

De most mar csak annyit szokott mondani hogy "ahogy gondolja".

A kovetkezo terapian mondtam neki, hogy ugy erzem kezdenek visszaterni a regi szorongasok, tunetek. Allandoan wc-re kell mennem fosni, panikolok napkozben, meg ilyenek.

O erre nem mondott sokat, csak azt, hogy "ezek a gyogyszerek mindig ugyanugy hatnak, nem valtoznak, itt ami valtozhat az maga". Es ennyi.

A kovetkezo terapian kertem tole xanax receptet, mert en ezt mar nem birom. Mondta, hogy "akkor felirunk".

Nem tudom, hogy most ennyire megsertodott vagy sem, de en kezdem ugy erezni, hogy a doki kezd engem elengedni. Talan minden ertelemben. Rajott, hogy nalam sokat nem lehet elerni.

Mas gyogyszert nem ir mar fel onalloan, meg dozist sem valtoztat, semmit, teljesen elhanyagol, nem erdeklodik irantam mint regen, max 1 - 2 kerdes.

Ez lehet reszben az en hibam is, hogy tul kozel kerultem hozza (nem vagyok meleg), mert o az egyetlen ember aki az eletemben ennyire torodott volna ezen a teren velem. Es most o is elhagy.

A masik meg a doki mar eleg idos, csodalkozom is hogy hogy nem ment meg nyugdijba (71 ha jol emlekszem). Egy biztos, hamarosan annak is el jon az ideje.

Tehat igy vagy ugy, de szembe kell neznem a felelmemmel, hogy a dokitol meg kell valnom hamarosan.

Ez, hogy tul kozel kerultem hozza ez az en hibam vagy az ove, azt sem tudom.

Nagyon rossz erzes, mintha egy szulomet veszitettem volna el.

Mik a velemenyek?