Hogy ismerjem fel a rossz pszichológust? Honnan tudhatom, hogy mentálisan rendben van és nem fog ártani?

18: csak sajnos mindent amit a kliens mondd, ellene fordítható. Mennyi ideig tart a pszichológusnak kimondani, hogy "márpedig én ilyen vagy olyan személyiségzavarral diagnosztizáltam, azért beszél zöldeket?"

Valóban nem védi semmi a kliens jogait. Biztosan nagyon sok mindenkinek segít a terápia, az én jelenlegi pszichológusom is jó például, de ő maga is kimondta, hogy a sötétben tapogatózik, mint minden kollégája, ezért nem lenne szabad alá-fölé rendelt viszonynak kialakulnia az üléseken.

Szimplán kuruzslás, aminek nincs 100% bizonyított hatékonysága, annak ellenére, hogy elvileg sok mindenkinek segít, és könnyíthet egyes valóban pszichésen beteg személyek szenvedésein. A terápia káros, rossz következményeit már senki sem veszi figyelembe, csak a jót! Ezen kellene változtatni, biztos vagyok benne, ha nem lennék ilyen erős jellem, akkor lehetséges, hogy öngyilkos lettem volna amiatt a pszichopata terapeuta miatt. De nyilván, ha valaki öngyilkos lesz, akkor ráfogják, hogy csak mentálisan beteg volt. Undorító.

(Még egy dolog, 100 évvel ezelőtt kokainfogyasztók voltak a pszichiáterek, akik utána jól megdugták a pácienseiket, és Freud mindent a szexualitáshoz vezetett vissza, ami ma már érvényét vesztette. Szerintem 100 évvel később minimum ilyen butáknak fognak a mostani pszichológusok szaktudását nézni).

Akkor visszatérve a kérdésre, maradjunk a realitásnál. Nem arra van a legnagyobb esély a terapeuta kiválasztásánál, hogy az ne adj'Isten pszichopata lesz. Sokkal fontosabb az a kérdés, hogy működik-e vele a terápia. Mert ugyanaz a pszichoterapeuta lehet az egyik embernek nagyon jó, a másiknak pedig ablakon kidobott pénz. A terapeutáknak is van személyiségük, különböző területeken mélyültek el, szereztek tapasztalatot, máshogy kommunikálnak, más módszereket használnak stb. És minden kliens is más, ezért van az, hogy általában az ember több terapeutát is kipróbál, míg megtalálja a megfelelőt.

Az viszont árulkodó lehet, hogy az illető nem jó szakember, ha ítélkezik, pontosabban ha úgy ítélkezik, hogy attól te rosszul érzed magad, mert egy jó terapeutának lejön, hol tartasz önreflexióban és annak megfelelően fog kommunikálni. Így sosem érzed magad általa leugatva, nem érzed, hogy rosszallana valamit vagy haragudna rád.

Egy jó terapeuta általában nem hoz az életéből személyes példákat, különösen azért nem, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz, jó terapeutaként is lehet valaki csapnivaló férj/feleség. Meg azért sem, mert így elmehet a bizalmaskodás irányába, ami aláássa a terapeuta/kliens speciális kapcsolatát.

Egy jó terapeuta nem állít téged válaszút elé, nem ad ultimátumot pl. azzal, hogy előír neked valami kötelezően végrehajtandó feladatot és ahhoz köti a folytatást. Nem ad tanácsokat, csak ötleteket maximum, de azt is úgy tálalva, hogy ez csak egy felvetés, esetleg kipróbálhatod így vagy úgy nézni a dolgokat vagy így vagy úgy reagálni valamire legközelebb, de nem fogja számon kérni.

Alapvető, amit itt többen is leírtak, hogy terapeutához abban a tudatban kell menni, hogy semmit nem csinál meg helyetted, nem mondja meg, hogyan kellene élned, hogyan érhetnél el dolgokat. Az egész melót neked kell végrehajtanod, ő csak navigál az utadon, kísér, biztonságban tart, hogy az életeddel, fájdalmakkal való szembenézés csak kibírható mértékben teperjen le. Ehhez nagy fokú bizalomra van szükség és az a terapeuta, aki visszaél ezzel a bizalommal, nagyon súlyos szakmai hibát követ el.

Egy jó terapeutánál érzed a támogatást, azt hogy örül az örömeidnek, sikereidnek, együttérző a fájdalmaiddal, de úgy, hogy nem vonódik be, tehát tud végig egy külső nézőpontot tartani. "Nem kapja be a fogaskerék", nem kezd el zokogni életed "szappanoperáján"; ha pl. elmondod egy konfliktusodat valakivel, nem áll se a másik mellé, se melléd, tehát nem ad igazat egyik félnek sem, mindig objektív marad.

Láttam már olyat, hogy a terapeuta nem tudott elvonatkoztatni a saját magánéletétől, mert valami emlékeztette őt a terápián a személyes élményeire, így érzelmileg bevonódott és a saját problémáján keresztül, szubjektíven közelítette meg a kliensét, nem pedig szakmai szempontok alapján, tárgyilagosan.

Itt jön be az, hogy nagyon fontos, hogy a terapeuta legyen azon az önreflektív szinten, hogy tudja érzékelni és kezelni a saját bevonódását, illetve ha úgy találja, hogy nem tudja azt kezelni, akkor le kell zárnia a terápiát és tovább kell irányítania a klienst egy másik szakemberhez.

De sajnos vannak olyan terapeuták (általában a kezdők hibája), akik nem képesek még érzékelni a saját bevonódásukat, azt, hogy eltávolodnak a szakmaiságtól, szubjektívvé válnak, hogy a terápia során elöntik őket a saját érzéseik és itt megvan a veszélye, hogy indíttatást érezhetnek a kliens manipulálására, kihasználva egyrészt a beléjük vetett bizalmat, másrészt szakmai tekintélyüket. Akár a saját (szakmai) hiúságuk is megakadályozhatja őket abban, hogy az előírások szerint lezárják a terápiát, mert esetleg kudarcnak élnék meg azt, hogy valakin nem tudtak segíteni. De azért jó esetben a kliensnek is feltűnik az, ha már hónapok óta csak egy helyben toporog az önismereti útján és így ő is léphet.

Pszichologus vagyok. En ezek alapjan javasolnam a szelektalast:

1) Kepzettseg. MA diploma kell a pszichologus cimhez es erdemes megnézni mennyire kepzi magat egyetem utan is.

2) Onbemutatas, stilus, elvek. Egy jo szakember nem iger fűt-fát, megváltást, örök sikert stb. Tisztaban van az elveivel es hataraival es transzparensen kommunikalja azokat.

3) Odafigyeles rad. Ha eljutsz egy személyes konzultációra nezd azt hogy hagyja-elmondani amit akarsz, őszintén erdeklodik-e, nyitott-e a kerdeseidre es kereseidre, hogy rólad szól-e az alkalom vagy rola. Ha főleg o beszél, nem nyitott, elnyom, ledominal, tekintelybol beszel veled stb akkor hagyd.