Mi történik egy gyermekpszichológiai terápián?

A pszichológia sajnos lényegében arról szól, hogy a pszichológus pénztárcája vastagabb legyen. Ennek érdekében a veled töltött időt megpróbálja úgy eltölteni, hogy neked úgy tűnjön, ennek van valami értelme.

Ha bárki mással, pl. családtaggal, baráttal tudsz beszélni a problémádról, azzal előbbre vagy. Nyilván nem feltétlen könnyű találni olyat, akiben megbízol.

Az első válaszolóval ne foglalkozz, csomó ilyen kérdés alatt ezt a dumát nyomja...

Az, hogy mit fogtok csinálni, eléggé pszichológus függő. Valószínűleg megkér majd, hogy mesélj a jelenlegi és esetleges korábbi problémáidról, az életedről, családodról. Utána lehet, hogy felvesz veled teszteket, amiknek a (beszélgetéssel kiegészített) segítségével diagnosztizálhat is, ha klinikai szakpszichológus (remélem, ahhoz tervezel menni). Ez valószínűleg több alkalmat fog igénybe venni. Ha kapsz diagnózist (de akkor is, ha nem), akkor el lehet kezdeni egy terápiás folyamatot, ami nyilván nagyban függ a problémáidtól és a pszichológus módszereitől is. Ezért nem is lehet mondani egy konkrét forgatókönyvet, amit biztosan követ majd a pszichológus. De legyél türelmes, általában nem lehet csodát elérni néhány hét alatt.

Egyébként vannak olyan pszichológusok, akik serdülőkkel és fiatal felnőttekkel is foglalkoznak, úgyhogy lehet, hogy érdemes lenne olyan szakembert keresni. Sok sikert! :)

3#-as nagyon jól leírta neked a lényeget! :)

Nem tudunk neked egy "sablont" írni az ott történtekről, mert a terápia menete a te személyiségedtől, a problémádtól, illetve az adott pszichológus módszerétől függ. Annyi biztos, hogy sokat beszéltek majd rólad, a családodról, a problémáidról és azokról a dolgokról, amik foglalkoztatnak téged.

Az fontos, hogy mindenképp legyél vele őszinte. Nem gondolatolvasó, csak akkor tud segíteni, ha beavatod a problémáidba. Ez lehet, hogy elsőre nehéznek tűnik, de ha szimpatikusnak találod a szakembert, akkor idővel kialakul közöttetek egy bizalmi kapcsolat.

És csak hogy tisztázzuk ezt az "elmegyógyintézetbe zárnak" kérdéskört. A pszichológusnak titoktartási kötelezettsége van, amit csak akkor szeghet meg, ha önmagadra vagy másokra veszélyt jelentesz. A falcolás és az önbántalmazás egyéb formái nem tartoznak ebbe a kategóriába, illetve az öngyilkossági gondolatok sem, ha nincsen erre vonatkozóan konkrét terved - idő, helyszín, elkövetési mód -.

Akármi is a problémád, amit ennyire szégyellsz, gondolj arra hogy a pszichológusnak ez a munkája, hallott ő már mindent... A célja az, hogy empatikusan végighallgasson és segítsen neked.

5# vagyok. Az első kérdésedben sajnos nem tudok segíteni. Én titokban járok, mert a szüleim feleslegesnek és ostobaságnak tartják...

A második kérdésedre reagálva, a pszichológus nem mondhatja el a szüleidnek, hogy miről beszélgettek. Kivéve, ha úgy látja, hogy a súlyosabb a probléma, értsd kórházi kezelést igényelsz. Erősen kétlem, hogy ez előfordulna a te esetedben.