Ha valóban szociális fóbiával diagnosztizálnak. Egyes munkában/szakmában tényleg nem dolgozhatok?

Jelenleg másfél éve vagyok a szakmámban amit leraktam. Nehezen ment a beilleszkedés, meg még mindig nem az igazi, de sajnos a szükség nagy úr. 20 éves vagyok legutolján 18 évesen voltam gyerekorvosnál táppénz miatt. Jelenleg nincs orvosom, mert nem birok elmenni bejelentkezni az új orvoshoz, egyszerűen félek tőle, úgy voltam vele, hogy teszek rá. Majd a természet megoldja, ha valami bajom lesz, de sajnos nagyon nem így lett. Több bőr problémám van, folyamat visszatérő ciszta, túlsúlyprobléma, mentális gondok. Szóval egyre több a gond, a szociális fóbia pedig mindenben megakadályoz. Mielött valaki írná, nem vagyok lusta elmenni, voltam már egyszer bent, az történt, hogy rengeteg ember volt ott. Szüken voltunk, és két fickó folyamatosan engem bámult, amit nagyon nem tudtam elviselni. Nyilván látszott is rajtam. Kijött a szobából az orvos vagy nem tudom ki volt az. Kérdezett eggyet-kettőt valakítől. Próbáltam megszólalni, hogy megérdeklődjem, hogy most mivan, mit kell csinálnom, kire várjak, de nem bírtam megszólalni. Aztán vissza is ment a nő. És akkor fogtam magam, elátkoztam a napot is magamban. Aztán haza mentem. Ez nem élet! Már nem bírom tovább, ha megkapnám azokat a gyógyszereket, amivel lehetne kezelni ezt a szociális szorongást vagy fóbiát vagy mit tudom én mit, akkor talán mindent helyre tudnék hozni.