Nagy bajom lehet, ha azt szeretném, hogy leukémiával diagnosztizáljanak?

Sziasztok. Az utóbbi időben elkezdtem azon goldolkozni, mennyivel egyszerűbb volna, ha a fentebb említett betegséggel diagnosztizálnának.

Őszintén szólva, nem tudom ennek mi az oka, de van pár tippem. De előtte még leszögezném, hogy nem csak egy nyafogó gyerek vagyok, és nem várok olyan kommenteket, hogy "örülj hogy jól élsz" stb stb.

A helyzet az, hogy utálom az életet amit élek. Nincsenek igazi barátaim, nincs egy ember, akit érdekel mi történik velem (nyilván a szüleim, de ők sem beszélnek velem, ha nem muszáj). Mindennek az ellentéte vagyok, ami lenni szeretnék. És, ha megtörténne az amit fentebb írtam, mindent elengedhetnék. Elfelejthetném az iskolát, a hamis kapcsolatokat, nem kellene mindenen izgulnom, és semmi sem érdekelne. Illetve, ha teljesen őszinte akarok lenni, a figyelem is egy faktro ebben.

De a legnagyobb problémám az az, hogy nincs egy ember aki ismer. Viszont ez teljes mértékben az én hibám. Teljesen más arcot mutatok minden környezetben, és nem tudok önmagam lenni. Sem a szüleim, se a testvérem, se a barátaim előtt. Órákig tudnék még írni, de nem hiszem, hogy bárkit is érdeklene. Tudom, nincs is itt igazán egy rendes kérdés, gondolom csak le akartam ezt írni. Ha olvasnád legyen szép napod!