Tudnátok ez ellen tanácsot adni amit írni fogok?
Sziasztok! 16 éves vagyok.. van egy hugom akivel nagyon durván szoktunk veszekedni..Nem megyek most bele de tényleg durva..Sokszor nagyon felbasz. Olyan szinten hogy legszivesebben szétvernék valamit..Néha előfordul hogy beleverek falba székbe stb.. Meg amúgy azt szoktam kimutatni hogy nem nagyon tudnak megbántani..Idegenek nem is nagyon.Viszont ha itthon veszekedés van sokszor nagyon felidegesit..Sirni is szoltam dühből..És egyszeruen előjon így minden..Képes lennék elég rossz dolgokat is csinálni..Lemegy az egész életkedvem..Lehetséges hogy daganatom van.. nem biztos de vannak rá utaló jelek..Elég sok.Nyáron megyünk orvoshoz.. anyum azt hiszi hogy csak valami komolytalan baj de én nagyon utánanéztem és tudom hogy nem. Emiatt is van sokszod szar ledvem de mostmár nem foglalkozok vele majd kiderül..És ilyen állapotba előjön az hogy bárcsak az lennék és...Szóval igen. Nincsen kevés haverom.Viszont egy olyan barátom sincs akivel tudnék komolyan beszélni.. csak olyanok akikkel igy hülyéskedni.. Tehát bármi problémám van azt magamba tartom. Ez is lehet az oka..Ráadásuli a suli is elég szarul megy.egyszeruen nem megy a tanulás..Nem tudok koncentrálni. Hiába olvasok el egy szöveget nem értem meg mert tudat alatt teljesen máson forog at agyam de nem tudom min.Rengetegszer van az hogy házi írás közbe elrontok valamit és kuka az egész..Olyankor ez nagyon felidegesít hogy nem tudok figyelni. Rossz helyre írok pár dolgot akár többször is. Ugyan azt a hibát megcsinálom egymás után néha..Arra is gondoltam hogy van valami baj az agyamba. Viszont sok dologba meg túlságosan is figyelmes vagyok.leginkább az emberekkel kapcsolatosan.. . Az a baj hogy így írásba nem tudom kifejezni magam.. meg a másik, hogy tanároknál is sokszor van az hogy magyaráznak valamit és egyszeruen nem tudom megérteni mert folyton arra figyelek hogy nehogy elcsesszek valamit. Minden apróságra figyelek csak arra nem amire kéne..szóval ilyenkor előjön belőlem minden és nincs kedvem élni sem. Aztán mitán legyugszom már jó... Jaj meg még ezt elmondom.Szóval
aszüleimmel kapcsolatosan az a helyzet hogy velük nem szeretek beszélni..Meg egyszeruen nem is tudok..anyum próbál sokszor velem beszélni de én nem nyílok.
Nem tudom előtte komolyan beszélni..Pl amikor orvosnál vagyok akkor is furcsa előtte így komolyan beszélni..Pedig szerintem sok dologba elég komoly vagyok és a gondokodásom is jó..De bármi komolyom témárol szeretne beszélni olyan furán/kínosam érzem magam. Köszönöm ha végig olvastad és bocsi hogy ilyen hosszú lett de most jó volt kiadni magamból..Az a baj hogy így írásba tényleg nem tudtam kifejezni magam.De próbáltam a lényeget elmondani. Valaki esetleg tudna segíteni valahogy? Tanácsokat adni? A kor az nem számit.Az lenne mondjuk a legjobb ha pont egy szakember látná ezt😂köszönöm ha elolvastad. És bocsi hogy összeszedteln volt..Meg magyarázni sem tudok jól írásba
válasza:Semmi komoly baj, dühös vagy.
És valahol máshol bosszantanak fel, de csak otthon tudod kiengedni, olyan irányéba, aki nem tud bántani téged.
Ki bosszant fel, miket kell megtenned, amiket nem akarsz?
Ki kényszerít mire?
válasza:Hát akkor hagyd faképnél.
Nem vagy köteles vele tölteni az idődet.
válasza:A dühöddel szerintem semmi baj nincsen, 16 évesen én ugyan ilyen voltam. Hihetetlenül könnyen fel tudott idegesíteni a testvérem, de mások előtt kifele persze keménynek mutattam magam. Én itt csesztem el. Ne fojtsd el az érzéseket, mert azzal magadnak ártasz. Valamivel vezesd le a feszültséget. (Pl. edzés, boxzsákon ütés, futás, festés...)
"Lehetséges hogy daganatom van.. nem biztos de vannak rá utaló jelek..Elég sok.Nyáron megyünk orvoshoz.. anyum azt hiszi hogy csak valami komolytalan baj de én nagyon utánanéztem és tudom hogy nem."
Ne nézz utána semminek... a vége az lesz, hogy hipochonder leszel, mert a kereső mindig a legrosszabb verziót dobja ki... Hagyd a diagnózist az orvosokra.
"anyum próbál sokszor velem beszélni de én nem nyílok."
Mert nem bízol meg benne. Ebben körejátszhat az is, hogy nem veszi komolyan, hogy szerinted súlyos betegséged van.
A családodban szokás beszélni az érzésekről, el mered mondani a véleményedet?
Ez viszont már baj: "folyton arra figyelek hogy nehogy elcsesszek valamit"
Te szorongsz. A kérdés csak az, hogy - a betegségen kívül - mi miatt.
Edzeni szoktam néha..Csak sajnos mivel folyamatosan itthon vagyom nehezen veszem rá magam.. régebben ha nagyon ideges voltam gondolkozás nélkül szétütöttem valamit..Mármint kisebb dolgokat. Ma is a székembe akartam verni de visszafogtam magam..Boxzzákot szeretnék beszerezni. Edzés céljábol is jó lenne mivel rendeszeres thaiboxoltam csak a vírus óta nem.
Nem szoktam neten nézelődni.Viszont az a baj hogy a jelek apalján annak tűnik.. Mivel azt már megálapitották hogy nem gyulladásom van.én arra gyanakodtam először.De mostmár tényleg inkább megvárom az orvost és nem foglalkozok vele..Csak ugye van pár panasz ami miatt nem tudok nem rá gondolni. Egyik az hogy sokszor vagyok fáradt..Hiaba alszok elegendőt. De ez még a kevésbé rossz. Hipochoander nem leszek mivel sose aggodtam ha bajom volt. Mindig vártam az orvosra. Viszont így hogy nem gyulladásom van sok minden bajom nem lehet csak a daganat:/ Vagy egy nagyon súlyos gyulladas amit meg nem tudtak megállapitani.Ez a 2 lehetőség van. Tényleg elég komoly tüneteim vannak.
Sajnos nem szokás.Sokat beszéltünk de komoly témákrol nem.Ezért is érezhetem magam rosszul amikor érzésekről kell beszélni..Apámmal egyébként más a helyzet vele szoktam.De ő felnőttként tekint már rám. Meg olyan mint egy haver.Csak nem velünk él. Anyum amúgy nagyon jófej. Bár túl engedékeny volt..Meg most is az. Amit én nem bánok mivel ugyan olyan tisztelettudó vagyok és mindenkinek segítek amiben csak tudok.Tehát engem nem igazán nevelt meg . Mármint ugyértem hogy magam útján mentem.Nem arra kell gondolni hogy leszart mert nagyon is szeret minket csak engedékeny.
A szorongás az igaz rám.. Ha valaki nezi pl amit csinálok tuti elrontom..Túlizgulom.És ez nem tudom mitől lehet:/
válasza:4# vagyok
Én nem akarom elbagatelizálni a betegségedet, csak arra utalok, hogy ne a legrosszabra gondolj és várd ki a diagnózist.
Akkor már meg is van, hogy miért nem tudsz anyukáddal komolyabb témákról beszélni. Ha egy családban nem beszélnek nyíltan az érzésekről, akkor ezt a gyerek egy idő után tabunak érzi és szégyelli magát. Anyukád dicsért és bátorított téged? Mutatott érdeklődést, hogy pl. hogy telt a napod? Hogyan reagál, ha hibázol?
Veled kapcsolatban is lenne pár kérdésem. Hogy érzed magad, amikor valakitől pozitív visszajelzést kapsz? Elkerülöd a teljesítmény szituációkat? Sokszor keresed magadban a hibát, amikor nyilvánvaló, hogy nem benned van?
Általába dicsért.
Régebben igen viszont mostanába kevésbé. Bár amíkor suli volt kérdezte. De amióta online van azóta nem.
Hát igazábol attol függ mibe hibáztam. De ha pl rossz jegyet kaptam akkor szimplán leszídott kicsit és ennyi.
Hát ha pozitív jelzést kapok általába örülök neki. És ha tényleg olyanért dicsérnek amiért tettem valamit akkor jól esik.
"Elkerülöd a teljesítmény szituációkat?" Ezzel nem igazán tudom, hogy mire gondolsz😅
Igen. Nem minden esetbe de általába szoktam magamba keresni a hibát. Ha valami történik átgondolom hogy mit ronthattam én el. De nem mindig magam hibáztatom.ilyenkor a másik fél helyzetét is átgondolom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!