Mit tanácsoltok?

Képzelj el egy, értékes festményt, és képzelj hozzá egy vászonra nyomtatott másolatot a festményről. Mindkettő ugyan azt ábrázolja, de az eredeti mégis több, van története stb. Úgy érzem magam mint az a másolat, torzult érzelmeim vannak, de jó gyerekkorom volt, most sincs gondom. Míg másoknak, akinek tényleg segítség kell, ezeket gondok váltották ki, súlyos problémák. Én így, ebben az állapotban úgy érzem, nincs jogom így érezni. A kérdés az, hogy hogyan viszonyuljak mindehhez, és hogy mennyire önző így érezni komoly ok nélkül?