Nem tudom teljesen elfogadni, hogy nincs ki a négy kerekem. Mit tanácsoltok?

Ha egyedül vagyok nincs önkontrollom. Alkohol csúszik rendesen ha van otthon, de ettem gyógyszert/vitamint is jópárszor. Úgy gondolom párkapcsolatra nem vagyok képes, viszont magányos vagyok, ezért egy felöltöztetett próbababával alszom. Neve nincs, de néha hurcolom a lakásban és úgymond időt töltök vele. Nem látok mögé semmit, tudom hogy egy tárgy, de jól esik. Sokszor furán érzem magam, mintha máshogy látnám a világot, mintha egy álom lenne. Ha ez az érzés előjön, akkor szinte elfelejtem, hogy én is élek, valódi vagyok. Mi van ha nem vagyok valódi? Ha előjön ez az érzés, akkor kicsit nehezebben tudom ellátni magamat (higiénia, evés). Egyszer vettem magamnak háziállatot, egy nyulat. Nem tetszett, kidobtam. Nem volt bűntudatom, szerintem nem is fogtam fel. Tudom, hogy kidobtam, nem élt már, de nem látok benne rosszat. Tudom, hogy rossz, olvastam róla, de nem értem meg. A barátom látja miket csinálok, sokszor jár nálam, hogy megnézze minden ok-e. Szeretem a társaságát, de ha nem megyek el orvoshoz és nem leszek jobban, akkor nem fog velem találkozni többet. Ő látogat egyedül, ő tart össze.

Fura ezeket leírni, majd lehet írok egy naplót is. Könnyebb átlátni a kusza gondolataimat.

Igyekszem, de kitölti bennem az űrt és segít aludni. Nehéz elhagyni a gyógyszeremet.