Szenved még valaki ennyire a tűfóbiától?

Olyan szinten irtózom mindennemű tűs dologtól, hogy nem igaz. Mondjuk ez az ájulósdi 3 évee kezdődött, de előtte is rosszul voltam tőle. Ha visszagondolok az utóbbi néhány oltásomra és vérvételemre, érzem a helyét. Meglátok egy tűt, visszagondolok, valaki beszél a vérvételről, akkor megfájdul a bal karom az oltás helyén, illetve a jobb könyökhajlatom a vérvétel helyén. Most is, ahogy épp írom a kérdést... Volt, hogy csak a gondolatától majdnem elájultam. Amikor júniusban kellett mennem vérvételre (már nem hanyalgolhattam tovább, szívesebben ugrottam volna vonat elé, mintsem hogy le vegyék a vérem. Hisztizni szerencsére nem szoktam, nem vagyok az a típus, de míg túl nem estem rajta, falfehér voltam, szédültem, midnen bajom volt. Abban a pillanatban, hogy belém hatolt a tű, éreztem az ájulás tipikus jeleit, felálltam, kisétáltam és... zutty. Vérrel amúgy semmi problémám, attól nem vagyok rosszul, de a tű... örök ellenségem.

Félek, hogy legyőzni sem tudom, mert akkor szembe kell vele néznem, de a látványától is hátast dobok...