Apám nem bírja elviselni a jelenlétem amíg nem a munkámból fizetem ki a közös költségeket (megtakarításomból nem jó)?

Amikor apád mondja, hogy menj el dolgozni, és csak az árad belőle,

- hogy nem kellessz ide,

- minek vagy itt, nem akarok rád költeni,

- de ha véletlenül valamit rám költ azt is csak negatív érzésekkel tudja stb..

Rövid sztori:

külföldon éltem 6 évig, majd hazajövet után fél éve itthon vagyok és nincs sok életkedvem, valamelyest dolgozok a meló keresésen, de nem teljes erőbedobással, van is félretett pénzem, meg elég nehezen veszem rá magam mert annyira betett a munkahelyi/szociális stressz, elég jópár egészségügyi problémát összeszedtem, hogy semmi kedvem nem volt haverkodni, normális életet élni 1-2 évig, komolyan mondom baromi tehénlepény volt

Most már kezdek helyrerázódni, fél év itthon lét óta, csak az a gond, hogy állandóan ezeket a szövegeket kell hallgatnom, nem is lehet apámmal beszélgetni, néha mondja, hogy ha nem akarsz dolgozni akkor menj el pszichológushoz stb..

Közös költségeket nagyjából fizetem, de ez nem elég, az nem jó, hogy a megtakarításomból fizetem ezeket, az a baja, hogy amíg nem dolgozok addig egy senki vagyok a szemébe, közbe meg mondja, hogy "találd meg magad" stb..

Napi szinten teszek azért, hogy közelebb kerüljek, ahhoz, hogy ne végigszenvedjem az életetet, hanem vmi olyat tegyek amit szeretek is,

Programozónak tanultam és ebben is fejlesztem magam, és ha nem is minden nap,héten de melókra is jelentkezem, igaz tudom úgy előadni magam mintha igazán akarnám azt a melót, mivel nem is így van, és ez egy probléma, de ez csak azért van mert csak a pénzért dolgozni, bármi irány nélkül, ahhoz már nincs sok lelki erőm

A kérdés az, hogy a "kösd fel a nadrágszíjat módszernél" van erre kézenfekvőbb megoldás?

27