Mit tegyek ha nem merek belevágni dolgokba mert félek, hogy nem vagyok elég jó?

Mivel nem mersz belevágni, ezért nem is vagy elég jó benne. Ez pedig meglehetősen öngerjesztő folyamat, amit kénytelen vagy egy ponton megtörni és elfogadni, hogy kezdetben nem vagy túl jó semmiben, amit addig még nem csináltál eleget. Viszont pont azért kell gyakorolnod, hogy belejöjj és egyre jobban menjen.

A megoldás, hogy az ember próbál biztonságos terepet keresni a gyakorláshoz, ahol nem gond, ha hibázik, mert nem csak leszólni, kinevetni nem fogják érte, hanem komoly galibát okozni sem tud a hibáival, sőt ideális esetben talán még támogatást, segítséget is kap egy hozzá értőtől, hogy a hibákat könnyebb legyen kiküszöbölni.

Azért (is) tanulnak a gyerekek kicsi korukban járni, mert így nem esnek akkorát, meg akkor még nincs annyi gátlás és önértékelési probléma az emberben, mint amit később sikerül magára szednie. A szülők meg ekkor és ebben még nem szoknak rá, hogy negatív dolgokkal terheljék az embert. Sok más dologgal nem megy a szülőknek, de a járásban még ők is kivétel nélkül hinni szoktak és bátorítják a gyereket, hogy csináld csak és sikerül megtanulnod. Támogatásként meg próbálják a szögletes, kemény dolgokat távol tartani tőlük, hogy ne üssék annyira meg magukat.

Gondolj bele, hogy ha ugyanolyan félelmekkel telve és pesszimistán közelítenének a kisgyerekek a járáshoz, mint aztán később egy csomó minden máshoz, akkor soha nem tanulnának meg járni és életük végéig csak csúsznának másznának a földön.

Pedig a legtöbb dolgot ugyanúgy meg tudja tanulni az ember, mint ahogy járni is megtanulunk. A titka is pontosan ugyanaz: sokáig kell kitartóan próbálkozni, példát venni másokról, akiknek már megy és ebből inspirálódni, hogy neked is sikerülni fog, illetve nem törődni a kudarcokkal, nem beletörődni, hogy neked ez úgyse megy, hanem minden egyes botlás után újra fel kell állni és addig próbálni, amíg sikerül - utána pedig tovább gyakorolni, hogy minél jobban menjen.

Ha kellő kitartással csinálod, egy idő után nem csak járni tanulsz meg, hanem akár futni, sőt táncolni is. Merthogy ugyanarról a mozgásról beszélünk, csak tovább finomítod az irányítását.

Ugyanezért jár az ember tánciskolába, mielőtt bálban, vagy fellépésen akarna táncolni, hogy mire oda kerül egy éles helyzetbe, amikor már számít, hogy mennyire megy jól, addigra már nem újdonság, hanem begyakorolt rutin.

A színészek, zenészek, előadóművészek sem csak úgy kiállnak a színpadra előadni valamit. Nagyon komoly felkészülési munkájuk van benne, hogy megtanulják a szöveget, aztán begyakorolják azt is, hogyan hangsúlyozva, milyen arcjátékkal és testtartással, gesztusokkal, mozgással adják elő a szerepüket. Heteken, hónapokon keresztül gyakorolják, ismételgetik és folyamatosan javítgatják, mielőtt kiállnak a közönség elé.

Sőt nagyon sok esetben még az improvizációt is begyakorolják, előkészítenek olyan panel helyzeteket, amiket különféle történésekre reagálva elő tudnak kapni, így nem akkor kell kitalálniuk, hanem már ott van az előadói eszköztárukban.

Ezért tanulnak a repülőgép pilóták utasszállító gép helyett szimulátoron és kisgépen, hogy a tét csak fokozatosan növekedjen. Először nagyon alaposan begyakorolják és amikor már biztonságosan működik szimulátoron, akkor szállnak fel igazi géppel. De még eleinte akkor is van mellettük egy oktató, aki figyel rá, hogy ne legyen a hibáiknak súlyos következménye.

Hibázni lehet és kell is, mert senki nem születik megingathatatlan tudással. Mindenki tanulás és hibák során keresztül fejlődik abban, amit csinál. Merj hibázni, csak előtte készítsd elő a terepet, hogy ne legyen baj belőle, ha hibázol!