Szeretethiányom van?

Igazából már 12-13 éves korom óta (most 17 vagyok) eléggé el vagyok hanyagolva, a szüleim általában kora reggeltől késő estig dolgoznak. Este is legtöbbször csak egy köszönésre találkozok velük, és itt teljesen átlagos dolog az is, ha napokig nem is találkozok velük. És mivel ez már évek óta megy, eléggé el vagyok távolodva tőlük, a kapcsolatom sem olyan jó velük.

Barátaim vannak, de velük is havonta 1-2x találkozok maximum, meg alapból nem vagyok az a nagyon szociális ember, általában itthon vagyok egyedül. Tehát eléggé magányos vagyok, és amennyi inger egy átlagos embert ér, annak engem csak a töredéke.

Van egy pokrócom, amit évek óta használok alváshoz, általában összehajtogatom és át szoktam ölelni. És sehogy nem tudnék már elaludni nélküle, folyton szagolgatom meg ölelgetem egész éjjel, és folyton arra gondolok, hogy egy ember, akit szerethetek és aki szeret engem is.

És ez az egyik nagyon nagy álmom, hogy legyen egy ember az életemben, aki szeret engem és akit én is szerethetek, meg sokat együtt lehetek vele meg ilyenek.

Szerintetek szeretethiányom van?