Szociofóbiásként autóvezetés?

Nekem is kéne nagyon a jogsi,kocsit is kapnék ajándékba,de én rettegek a balesettol. Ha egy kamion jön szembe,az anyós ülésen becsukom a szemem 🙈 hogy ültessek majd be magam mögé két gyereket? Most költözünk ki vidékre és 37 évesen meg kéne tanulnom . Úgyhogy együttérzek,de ötletem nincs neked ....

Budapesten én se szeretek vezetni, de az még hagyján, nekem az oktatás volt rémálom. Minden alkalommal 170-es pulzusom volt, zsibbadtak a karjaim, mert nem bírtam, hogy egy ismeretlen ott ül mellettem és minden hibámat figyeli. Szerencsére sikerült a vizsga első alkalommal, de azt hittem, meghalok. Utána megváltás volt egyedül kimenni a forgalomba.

Nekem a tanulás eleje volt borzasztó, amikor még az oktató nem tudta, hogy álljon hozzám. Én viszont ha állandóan leszidnak valamiért, borzasztó ideges leszek és megnémulok, szóval elég kínszenvedés volt. A végére már oldódott a hangulat, de alig vártam, hogy végre végezzünk. Most imádok vezetni és pont azért, mert a kocsi nekem olyan, mint egy védőburok. Nem kell a tömegben gyalogolni, tömegközlekedni, nem kell érintkeznem senkivel. Az hogy mások is vannak az utakon már nem annyira zavar, amióta úgy fogom fel, mint egy komoly játékot.