Elkerülő személyiségzavarosok, ti hogy éltek?

Nem dolgozom, nincsenek barátaim. Néhány környékbeli ismerősöm van, ez mind nagyon felszínes ismerettség, ezen kívül csak a szűk család, és a párom van. Szeretnék dolgozni menni 1-2 éven belül.

Emiatt nagyon nehezen barátkozom, nincs is sok és igaz barátom. Nagyon szeretem ezt a karanténos időszakot, hogy nem kell emberek közé mennem, és nincs is igényem a szocializálódásra.

emberekkel kapcsolatos a munkám, ismerőseim vannak, de nagyon közeli barátaim nincsenek, sem kapcsolatom, nem igazán tudok kialakítani, kicsit szenvedek a magánytól, de nem tudok kilépni ebből a "börtönből". Az emberek mindig azt erősítik meg bennem, hogy jól teszem, hogy nem bízok meg bennük és nem nyílok meg nekik, mert úgyis csak átvernek és szemetek. Az ismerőseimmel amúgy egész jól elbeszélgetek, de egy bizonyos közelségen túl senki sem kerülhet közel hozzám, mintha egy fal lenne körülöttem.

A legjobban az anyagiakban, párkapcsolatban és barátságban akadályozza az embereket.