Hogyan kérhetnék segítséget?

Első: ez nem így működik, a depresszió nem múlik el attól, hogy másoknak még rosszabb...

Kérdező, nem csak fizetős pszichológusok vannak, én évekig jártam állami pszichológushoz, soha nem kellett fizetni, sőt, minimális pénzügyi támogatást is kaptunk az utazási költséghez. A jelenlegi helyzetben nem tudom, hogy ők rendelnek-e valamilyen formában, esetleg a háziorvosodnál érdeklődhetsz telefonon, hogy milyen lehetőségeid vannak.

Az osztályfőnöködnél is érdeklődhetsz, hogy most rendel-e az iskolapszichológus pl. telefonon vagy Teams/Zoom/Skype/stb. videochaten. Én most egyetemre járok, nálunk ez működik. Ha nem vagy jóban az osztályfőnököddel, más tanártól is megkérdezheted.

Magamra ismertem abban amit leírtál, én sem mondtam el évekig senkinek, hogy mennyire szarul vagyok. Vagdostam magam és öngyilkos gondolatok éltettek, ez furán hangzik de voltak napok amiket úgy "éltem túl" a szorongásaim miatt, hogy arra gondoltam, hogy ha akarom akkor ma is véget vethetek ennek az egésznek.

(Első válaszoló: én is próbáltam, hogy arra gondoltam, hogy másnak még rosszabb, ez sajnos nem segített semmit. Sőt, még az általános kis szorongásomra rájött a lelkiismeretfurdalás is, hogy nem értékelem amim van, tehát rossz ember vagyok, aki jobb lenne, ha nem is létezne. Aztán meg erre jött az önsajnálat és nem akartam sajnálni magam, ez szintén negatív, szóval ez egy ördögi kör és az, hogy másnak rosszabb, nem segít itt abszolút).

Szóval elég mélyen voltam. Ùgy keveredtem ki belőle pszichológus és egyéb segítség nélkül, hogy felvettem egy álarcot, flegma voltam, úgy csináltam mint aki magasról tesz a világra. Ùgy viselkedtem mint akiről visszapattan a bántás, mint aki egyszerűen nem érez. A bizalmam mások iránt teljesen eltűnt. Ùgy viselkedtem mint aki nem én vagyok. Mások szemében bátornak látszottam meg belevalónak, mert olyan dolgokat tettem meg amiket az emberek nem mernek vagy sokat gondolkodnak előtte. Párkapcsolat téren úgy viselkedtem, mint aki jéghideg, akinek nincsenek érzelmei, még ha szerettem is, akkoris letagadtam, és továbbléptem. Látszólag. Belül őrlődtem és ezt senki nem tudta. Eltelt 25 év és rájöttem, hogy senki nem ismer, élek egy életet ami nem az enyém, nem úgy viselkedek ahogy valójában viselkednék, hogy nem én vagyok én.

Azt hiszem, ha akkoriban kaptam volna segítséget, akkor nem egyedül kellett volna szembeszállni a démonaimmal. Akkor valaki segített volna elfogadni, hogy én ilyen vagyok, és attól, hogy más vagyok, még teljes értékű ember vagyok. Valaki megmondta volna, hogy felvállalhatom az érzelmeimet, azért, mert sírok, nem vagyok gyenge. Ha valaki tudja, hogy min megyek át, akkor lehet, hogy nem éltem volna le 25 évet egy álarc mögött.

Mára ez az álarc amit hordtam, a személyiségem részévé vált. Egy része finomodott, már fel merem vállalni az érzelmeimet pl. Vannak emberek akikben bízni is tudok. Már tudom, hogy van értékes oldalam.

Szerintem kérj segítséget, keresd meg a módját, hol tudsz, és ne egyedül őrlődj.

Iskolapszichologushoz kerj email cimet, talan emailben megfogalmazva konnyebb felkeresni ot, ha erosen szorongsz. Esetleg meg itt nezz szet: www.pszi.hu/

Kerj segitseget, van megoldas a problemadra es megerdemled, hogy jol lehess.