Miért fél mindenki a haláltól?

"Miért nem jut el - vagy csak félig-meddig - a tudatunkig, hogy egyszer meghalunk?"

Ez nem ilyen egyszerű.Ha csak arra gondolok például,mikor az éjszaka közepén pánikrohamom volt,és nem kaptam levegőt,majd elájultam.Számítottam rá,hogy meghalok,ha nem marad abba,megfulladok.Szóval valahogy nem tudom azt mondani,hogy nem volt félelmetes.

12

De te nem is vagy egeszseges mentalisan. Szoval nem igazan relevans a velemenyed panikbetegkent.

Mert mindenki mélyen azt gondolja, hogy egyenlő azzal, hogy megszűnni létezni. Itt kell hagynod a családodat, az egész életedet. Egy párkapcsolatot is nehéz lezárni és elengedni. Akkor, hogy lehetne ez természetes az életünkkel szemben. Minden öröme, bánata, emléke, évek munkája, tapasztalat, a bűntudat, hogy elhagyod a szeretteidet.

Attól, hogy az életet még nem élte túl senki, a saját halálunk nem lesz természetes számunkra, akkor sem, ha ez a természet rendje.

Lehet, hogy más kultúrák ünneplik a halált, de én attól még ürességet érzek, ha elveszítek egy szeretett embert.

"De te nem is vagy egeszseges mentalisan. Szoval nem igazan relevans a velemenyed panikbetegken"

Ok.Nem pánikbetegként,hogyan fogadna valaki egy ilyen szituációt?

Te sem mondhatod biztosra,hogy 90 évesen békésen leáll a szíved álmodban és egyszerűen csak nem kelsz fel.

15

Panikroham kozben alapbol fel az ember, panikol. Egeszseges ember nem gondol folyamatosan a halalra, foleg nem fel tole. Az mar beteges.

"Egeszseges ember nem gondol folyamatosan a halalra, foleg nem fel tole."

Pánikosként sem gondolok folyamatosan a halálra.

Mert egyesek nem képesek elfogadni az élet rendjét. Én nem félek a haláltól. Az az elmúlás, amikortól többet nincs tudat vagy szenvedés.

Sokkal inkább kéne tartani a halál körülményeitől mert sem a haldoklónak, sem a körülötte lévő embereknek nem kellemes, ha valaki évekig szenved és teljesen leépül.