Butának érzem magam, demotiváltnak és úgy érzem nem vagyok elég az élethez. Mit tegyek?
Igazából nem lenne okom panaszkodni, mert sok ember sokkal rosszabb körülmények között éliba mindennapjait.
Szóval idén érettségizem, próbálok tanulni, de itthon egyedül nehezen veszem rá magamat. Barátom egész nap dolgozik, folyton azt érzem, hogy hianyzik. De igazából a kapcsolatunk is egy unalmasabb hullámban van jelenleg. Szeretem őt nagyon, de nagyon megvisel, hogy kb semmit nem tudunk csinálni csak otthon tespedni, mert nem lehet menni sehova. Folyamatosan azt érzem, hogy mindenki jobb nálam. Meg lett a jogsim, de az is csak azért mert már mindnekinek volt az ismerőseim közül és nem akartam "lemaradni" ugymond. De nem erzem jobban magamat ettol. Legtobb baratomnak, ismerosomnek sajat kocsija van es nem is az olcsobb kategoria. En anyukam kocsijat vezetem neha, ami egy olcso kisauto. Amivel egyebkent semmi problema mert az igenyeimet kielegiti csak ebben is azt erzem, hogy kevesebb vagyok mint a tobbiek. Nem tehetem meg, hogy sajat autot vegyek jelenleg a szuleimtol meg vegkepp nem kernek ilyet (ok sem tehetik meg egyebkent) barataimnak mind a szuleuk vettek. Tudom, hogy egy kocsi nem teszi jobba az eleted, foleg ha nem is te dolgoztal meg erte. Mikor nem voltak a korlatozasok dolgoztam egy vendeglatohelyen ahonnan volt valamennyi penzem igy azt leszamitva, hogy itthon lakok, ellattam magamat. Igy, hogy most ez sincs nem tudok magamnak megvenni kb semmit es ez is nagyon rossz erzes. (Nyilvan a letszukseges dolgokat megkapom a szuleimtol) de szeretnék vennu egy uj cipot vagy uj ruhat (nem azert mert nincs mibe jarnom, csak nőből vagyok es boldogga tesznek az ilyen aprosagok) jelenleg nem tehetem meg. Ez is folyamatosan frusztral. Szeretnek mar ujra dolgozni, hogy ne kelljen ennyire aggodnom a penz miatt. Azt erzem, hogy korulottem mindenkj tok okos en meg megfogok bukni erettsegin. Egyszeruen azt erzem, hogy en nem vagyok eleg a nagybetus elethez. Napi szinten sirok es ketsegbe vagyok esve. Folyamatosan csunyanak latom magamat. Mar baratomnak sem hiszem el mikor azt mondja, hogy szep vagyok. Egyszeruem nem tudom mit tegyek.
Egyáltalán nem baj, hogy tizennyolc évesen még nincs saját kocsid vagy saját jövedelmed, ez nem tesz téged kevesebbé. Én is ugyanennyi idős vagyok, de én sem dolgozom és nekem még a jogsim sincs meg, ha ez megnyugtat valamennyire. Mindenki más tempóban halad és felesleges másokhoz hasonlítani az életünket. Tudom, hogy ez nagyon klisés, de igaz.
Én is érettségi előtt állok, úgyhogy azt a részt meg tudom érteni, nehéz rávenni magad a tanulásra és sokszor én is esélytelennek érzem azt, hogy mindenből leérettségizzek, de gondolj bele mennyi embernek sikerult már, pedig lehet kevesebbet tudtak, mint te. Itt így a felnőttkor küszöbén szerintem sok fiatal érzi azt, hogy nem fog menni ez a “nagybetűs élet”, mert hirtelen nagy felelősség lesz rajtuk, de majd mindenki belerázódik.
Próbáld meg megtalálni mi motivál. Pl én próbálok a jövőmre gondolni miközben tanulok és arra, hogy így sikeresebb lehetek. De pl az is jó motiváció, ha van valaki akit nagyon le szeretnél győzni és mindenképp jobb érettségit akarsz írni mint ő:D ha megjön a motivációd és elkezdesz tanulni, jobban is fogod magad érezni a bőrödben és nem fogod magadat “haszontalannak” érezni. És ne aggódj, mindnyájan picit kétségbe vagyunk esve és nagyon kevés ember van, akinek minden simán megy:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!