Csak én vagyok a napokban ennyire demotivált?

> Csak én vagyok a napokban ennyire demotivált?

Nem. Én is.

> Nyugtassatok már meg, hogy nem csak nekem ilyen szar.

Nem csak neked ilyen szar.

Én is marha demotivált vagyok mostanában, de nem tartom nagy bajnak. Nem kell mindig ugrabugrálni, az élet nem lóverseny.

Nagyon helyes egyébként, hogy lejöttél az amfetaminról, fűről és alkoholról. Mind a három elég érdektelen, nem nyújtanak túl sok mindent. Helyettük, hogy az életed ne legyen üres, találni kell valami mást, ami magára vonja a figyelmedet. Találj magadnak valami hobbyt, munkát, érdeklődési területet. Ezek ugyanannyira a bűvkörükbe vonhatnak és pozitív értelemben "lerészegíthetnek", mint az alkohol, azzal a különbséggel, hogy a hatásuk tartós és nem káros. Az fogyaszt ilyen szereket, akinek egyébként az életéből erősen hiányzik valami.

Amíg nem kezdesz bele valamibe, addig kedved sem lesz hozzá, mert az csak menet közben jön meg. Ugyanis amíg nem ismersz valamit (vagy valakit) legalább bevezető szinten, addig nem tudod róla, hogy miért érdekes. Próbálkozni kell, amíg meg nem találod, hogy mi az, amiért lelkesedni tudsz.

Én nyár elején a hangulatingadozásaimra lettem figyelmes. Egyik nap tiszta boldog vagyok, tök jó az élet, imádok élni, szeretem a barátaimat és a családomat, röhögök mindenen. Másnap teljes letargia van, szarul is érzem magam, nincs kedvem semmihez, a sírás kerülget, megszólalni sem akarok nagyon. Ha belekezdek valamibe, szinte azonnal elmegy tőle a kedvem.

Megnyugtatlak, nem csak neked szar... menj el egy jó kis koncertre, és élvezd a zenét :) nekem ez mindig bejön, főleg, hogy általában szomorúságom fő oka (kedvenc együttesem rohadt jól kinéző frontembere) is mindig ott van (hát mivel az ő koncertjükre megyek :D), beszélgetek kicsit vele, és egy hétig megint bódogság van :D