Dühkezelési problémám van, ezt hogy lehetne kezelni?

Pontosabban nem tudom hogy ezt be lehet-e tudni annak, de minden jel erre utal. Úgy tudnám leírni hogy nyugodt természetem van nagy általánosságban, viszont amikor a családommal vagyok minden kis dolgon rendkívűl felmérgesítem magam, és ezt nem is magamban. Ha valami jobban, akkor sokszor kiabálok is, elsőre egy olyan érzés fog el mintha forró vízet öntenének rám, fejtől lefele kiver a víz, aztán egyszerűen azt érzem hogy ezzel átléptem egy határt és hevesen vitatkozni kezdek magas hangerővel. Ezután rendkívűl rosszul érzem magam, de nem kérek bocsánatot. Hálátlannak érzem magam jogosan. Mindent megadnak nekem, elkényesztetnek én meg azzal hálálom meg hogy elkezdek kiabálni olyan kis apróságok miatt mint például hogy vidd el a kutyát sétálni. Ilyenkor ha látszólag kivülről le is nyugodtam, belülről elsőre olyan szavakkal illetem meg őket amiket egyáltalán nem érdemelnek meg, hisz nem tiszta olyankor az elmém, nem tudok normálisan gondolkodni. Aztán egy huzamosabb ideig azon elmélkedem hogy megölöm magam hogy direkt bűnösnek érezzék magukat amiért megkértek egy ilyen piti dologra. A barátaimmal más a helyzet, általános iskolában csúfoltak hogy kövér vagyok, és úgy viselkedtek velem mint egy állattal (nem vertek meg, de annyira tönkre tettek mentálisan hogy rosszabb volt mintha bántalmaztak volna) és a szégyen ami elfogott akkoriban tovább kisért felsőtagozatba is(ami már egy normálisabb iskola volt, mert iskolát váltottam). Ott volt valaki aki a barátomnak hívta magát, de a cselkedetei nem erről árulkodtak. Egyszerűen idegesített ahogy elhiszi mennyire tökéletes és hogy mennyire imádja mindenki. Ezt az öntelt viselkedést nem is titkolta, az még csak pluszba hogy mindenen elsírta magát. A barátaimnál általában tudom kontrollálni az indulataimat. Na igen, de nála egyszer elszakadt a cérna és leordítottam a fejét hogy mit képzel magáról (az eseményt most nem mesélném el.) mire még ő sértődött be. Ez volt az első és utolsó eset hogy így beszéltem egy emberrel aki nem családtag. A bátyámmal is megtörtént egy hasonló eset amikor nem bírtam kontrollálni magam és az csupa csunyaszót kiabáltam rá (hogy ő ez meg az), és utána 3 évig nem tudtam a szemébe nézni a szégyentől. Nem akarok pszichologushoz járni, csak ha muszáj. Ti mit tanácsoltok? Mit tegyek ez ellen?

17/F