Normális szerintetek ha ilyeneken gondolkozom? Avagy mit gondoltok az alábbi dolgokról...?
Vannak furcsa dolgaim, és komolyan azon agyalok vajon másnak is eszébe jutnak ilyenek...? Pl ma erdőben sétálgattam és egyszer csak beugrott, hogy annyira kihalt környék, hogy itt simán el lehetne rejteni egy holttestet, soha nem találnák meg.
Tini koromban, mikor én is a depressziós, önbizalomhiányos korszakomat éltem, elég sok sötét gondolatom volt, nemcsak öngyilkosságról, hanem főleg random emberek megöléséről (nem konkrét ismerősök voltak ezek sosem, csak mondjuk az utcán látott ember, tehát nem érzelem alapú gondolatok voltak, hogy gyűlölöm valakit és megölném.) Ezek azért szépen megszűntek, maximum akkor bukkannak fel megint furabb gondolatok, ha ilyen nagyon beteg, pszichosabb filmeket/sorozatokat nézek. Akkor benne ragadok a hangulatában napokig, hetekig, és képes vagyok komolyan úgy gondolkodni, mint egy pszichopata mondjuk. Amúgy elég empatikus ember vagyok, kb bármi meg tud hatni, mindenen sírok, elerzekenyulok. Imádom az állatokat, bőgök ha állatkínzásról látok valami posztot/képet, de a saját kutyámmal én is képes vagyok üvöltözni, őrjöngeni, akár durvábban megrángatni, ha nagyon eldurran az agyam. Múltkor a kocsi nem akart kinyílni és azért durrant el az agyam, ott üvöltöttem, borzalmasan hirtelen haragu vagyok, minden fel tud idegelni egy másodperc alatt. Ma pl olyan álmom volt, ahol összeverekedtem egy másik emberrel, és rettenetesen dühös voltam rá a semmiért, olyan mintha álmomban is feszült lennék.
Vicces amúgy, mert ugyan nem igazán hiszek a horoszkópokban meg ilyenekben, de amúgy Oroszlán vagyok, és eddig nem is értettem miért jellemeznek minket úgy, ahogy. És most, huszonéves fejjel kell rádöbbenjek, hogy igenis egy borzalmasan forrófejű, önző, ambiciózus, egoista s*ggfej vagyok.
Egyébként az életem teljesen rendben van, mentálisan is úgy érzem toppon vagyok, a munkahelyem is nagyon jó, szóval nem tudom eldonteni, hogy ez így rendben van, ez így tökre normális? Tudom, hogy vannak más szituk, pl mikor valaki a szex bizonyos fajtáiról fantáziál, pl BDSMről. Ez tökre izgatja, de kiprobalni már nem akarja, mert tudná hogy az már nem tetszene neki, csak a fejében lévő kép vonzza.(Engem pl a BDSM és a pedofília ami nagyon izgat, de nyilván nem akarnék egy kisgyerekkel szexelni.) Szóval tudom, hogy nem mindig mervado az, amiről fantáziálgatunk, de kezdem néha azt érezni, hogy nem biztos, hogy normális dolgokon szokott járni az agyam. 17-19 évesen amúgy nagyon durva korszakot éltem, akkoriban azt hittem borderline-os vagyok, minden stimmelt konkrétan.
Jó lenne tudni, hogy mások is agyalnak-e néha ilyen betegebb dolgokon, és hogy normálisnak tartják-e ezt és magukat. (Lehet a kategória nem stimmel, sorry.)
22/L
#7, 8, 9 vagyok...
Ez nekem új. Utánanéztem, és tényleg igaz rám. Bár még mindig bizonytalan vagyok, akkor mi is a bajom. Mert szakember nem vagyok, meg gondolom te sem, meg az is lehet hogy a szakemberek tévedtek... De mindenesetre eléggé stimmel rám ez a skizoid dolog... bár elég hasonló a borderline-hoz, amivel ugye diag-olva vagyok, épp csak a társfüggőségben bukik meg a dolog... hát... érdekes... szerintem akkor én nem is vagyok borderline.
#11 vagyok, ha nem borderline, hanem skizoid vagyok, akkor már mindent értek!! Nem értettem, miért érzem "rosszabbul" magam, mint egy borderline... hát ezért:
A személyiségzavarokat a jelenleg alkalmazott
klasszifikációs rendszerek 3 csoportra osztják
(DSM-IV, 1994; DSM-5, 2013)
PD diagnosztika 2016.09.28. 5
Különc
(A)
paranoid
szizoid
szkizotip
Dramatikus
(B)
antiszociális
nárcisztikus
hisztrionikus
borderline
Szorongó
(C)
kényszeres
dependens
elkerülő
A személyiségzavarokat a jelenleg alkalmazott
klasszifikációs rendszerek 3 csoportra osztják
(DSM-IV, 1994; DSM-5, 2013)
PD diagnosztika 2016.09.28. 5
Különc (A)
paranoid
szizoid
szkizotip
Dramatikus (B)
antiszociális
nárcisztikus
hisztrionikus
borderline
Szorongó (C)
kényszeres
dependens
elkerülő
Így van érthetően, mert a beillesztés összemosta...
Akkor most figyeljetek. Engem először borderline-nak diagnosztizált a terapeutám, utána már nárcisztikus voltam, 5 év múlva kijelentette, hogy ez bizony magasan funkcionáló antiszociális személyiségzavar (szociopátia), vagyis a DSM szerint nem meghatározható, ugyanis ott csak az alacsonyan funkcionáló személyiségzavarokat írják le, ami a differenciáldiagnózist segíti. Utána elmentem egy másik terapeutához, aki szerint egyértelműen szkizoid vagyok kényszeres-rögeszmés személyiségzavarral (vagyis komorbid A és C klaszter keveréke). :D
Amikor elmondtam, hogy a korábbi terapom borderline szociopatának diagnosztizált, akkor csak nevetett, hogy milyen szakmaiatlan s*ggfejek vannak, és hogy az többet mond el róla, mint rólam.
Összvissza 10 évig jártam terápiára, tavaly fejeztem be végleg, mindaddig csak ventilláltattak, szétanalizáltak, élve felboncoltak lélektani értelemben... azóta szabadnak érzem magam, és rájöttem, hogy úgy dobálóznak a diagnózisokkal (ráadásul a helytelen diagnózisokkal, mert egy ember sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt a tankönyvekben lévő sémák írják le), mint az óvodában a gyerekek.
Szerintem kellene egy olyan kutatást végezni, ahol egészséges embereket küldenek el terápiára, és a végén szinte biztos, hogy valamilyen személyiségzavarral diagnosztizálják őket.
Szerintem ez egy óriási csapda, a pszichoanalízis különben is egy tudománytalan terület az orvostudományon belül. 100 év múlva lehet úgy fognak rá tekinteni, mint ahogyan mi tekintünk most a lobotómiára, (és ha belegondoltok, az csak 60 éve történt). Mivel bárkin alkalmazzák, holott nem lenne szabad. Annak hasznos csak, akinek valóban szüksége van rá, és először fel kellene mérni, hogy kinek van rá szüksége. Egészséges ember számára káros. Ezt miért nem vizsgálja senki?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!