Normális szerintetek ha ilyeneken gondolkozom? Avagy mit gondoltok az alábbi dolgokról...?

Vannak furcsa dolgaim, és komolyan azon agyalok vajon másnak is eszébe jutnak ilyenek...? Pl ma erdőben sétálgattam és egyszer csak beugrott, hogy annyira kihalt környék, hogy itt simán el lehetne rejteni egy holttestet, soha nem találnák meg.

Tini koromban, mikor én is a depressziós, önbizalomhiányos korszakomat éltem, elég sok sötét gondolatom volt, nemcsak öngyilkosságról, hanem főleg random emberek megöléséről (nem konkrét ismerősök voltak ezek sosem, csak mondjuk az utcán látott ember, tehát nem érzelem alapú gondolatok voltak, hogy gyűlölöm valakit és megölném.) Ezek azért szépen megszűntek, maximum akkor bukkannak fel megint furabb gondolatok, ha ilyen nagyon beteg, pszichosabb filmeket/sorozatokat nézek. Akkor benne ragadok a hangulatában napokig, hetekig, és képes vagyok komolyan úgy gondolkodni, mint egy pszichopata mondjuk. Amúgy elég empatikus ember vagyok, kb bármi meg tud hatni, mindenen sírok, elerzekenyulok. Imádom az állatokat, bőgök ha állatkínzásról látok valami posztot/képet, de a saját kutyámmal én is képes vagyok üvöltözni, őrjöngeni, akár durvábban megrángatni, ha nagyon eldurran az agyam. Múltkor a kocsi nem akart kinyílni és azért durrant el az agyam, ott üvöltöttem, borzalmasan hirtelen haragu vagyok, minden fel tud idegelni egy másodperc alatt. Ma pl olyan álmom volt, ahol összeverekedtem egy másik emberrel, és rettenetesen dühös voltam rá a semmiért, olyan mintha álmomban is feszült lennék.

Vicces amúgy, mert ugyan nem igazán hiszek a horoszkópokban meg ilyenekben, de amúgy Oroszlán vagyok, és eddig nem is értettem miért jellemeznek minket úgy, ahogy. És most, huszonéves fejjel kell rádöbbenjek, hogy igenis egy borzalmasan forrófejű, önző, ambiciózus, egoista s*ggfej vagyok.

Egyébként az életem teljesen rendben van, mentálisan is úgy érzem toppon vagyok, a munkahelyem is nagyon jó, szóval nem tudom eldonteni, hogy ez így rendben van, ez így tökre normális? Tudom, hogy vannak más szituk, pl mikor valaki a szex bizonyos fajtáiról fantáziál, pl BDSMről. Ez tökre izgatja, de kiprobalni már nem akarja, mert tudná hogy az már nem tetszene neki, csak a fejében lévő kép vonzza.(Engem pl a BDSM és a pedofília ami nagyon izgat, de nyilván nem akarnék egy kisgyerekkel szexelni.) Szóval tudom, hogy nem mindig mervado az, amiről fantáziálgatunk, de kezdem néha azt érezni, hogy nem biztos, hogy normális dolgokon szokott járni az agyam. 17-19 évesen amúgy nagyon durva korszakot éltem, akkoriban azt hittem borderline-os vagyok, minden stimmelt konkrétan.

Jó lenne tudni, hogy mások is agyalnak-e néha ilyen betegebb dolgokon, és hogy normálisnak tartják-e ezt és magukat. (Lehet a kategória nem stimmel, sorry.)

22/L