Érezted már, hogy csak gépek vagyunk?

Nem. Azt érzem, hogy ebben a jóléti társadalomban teljesen el vannak lustulva az emberek, jó dolgukban már nem tudnak mit kezdeni magukkal. Melyik kor lenne neked szimpatikus, amikor szívesebben élnél, mint most? Akarnál inkább a munkahelyed helyett hajnalban mamutra vadászni, hogy aztán vagy visszatérj onnan, vagy nem? Szívesen lennél egy rabszolga, vagy egy leigázott nép elnyomott tagja, akinek éppenhogy sikerül télire összeszedni némi élelmiszert, hogy aztán elvigyék tőled mondjuk az adószedők? Akarnál rettegni attól, hogy mikor visz el a pestis, vagy a 7 megszületett gyermeked közül vajon hány éli meg egyáltalán a kamaszkort (mondjuk 2)? Mennél a frontra valamelyik világháború alatt? Jobb volna, ha a munkatársaid a jópofa vágás mellé még jól be is súgnának téged, mert te panaszkodni mertél a rendszerre, hogy aztán elvigyen a fekete autó?

Én azt gondolom, hogy a boldogság megtalálása mindenkinek a maga dolga. Ha olyan munkád van, amit élvezel is, akkor mindjárt nem érzed azt, hogy droidként tekint rád bárki. Takarítani nem kell minden hétvégén, semmi baja nem lesz sem a lakásodnak, sem az egészségednek, ha néhány szombatot nem portörléssel töltesz, de eleve egy közepes méretű lakást tisztán tartani azért nem egy akkora mutatvány, egy átlag hétköznap is gyorsan ki lehet porszívózni meg felmosni, ha mindennap 20 percet rászánsz a lakásodra (ennyit a barlangod is igényelne, vagy a tehénlepényből összetapasztott vityillód), akkor már nincs szó arról, hogy hétvégék mennek rá csak a takarításra. Aki meg nagy házban lakik, az meg tudta, hogy mit vállal, ha már takarítónőre nem telik (de egyébként egy bejárónőt megfizetni sem akkora összeg, ha mondjuk eljár 2-3 hetente és megcsinálja az időigényesebb munkákat, mint az ablaktisztítás meg társai).

Igen covid miatt MOST nem lehet sehova sem menni. Most. Előtte lehetett, gondold át, hogy előtte hová és milyen gyakorisággal jártál. Könnyen kiderülhet, hogy annyira sokat nem is veszítesz a jelenlegi szituval. Barátokkal meg otthon is lehet találkozni, otthon is lehet programot szervezni, társasozni, sörözni, együtt vacsorát készíteni, túrázni is el lehet menni még hidegben is, azt mindjárt mozogsz, szabad levegőn vagy és társaságban. A politika meg olyan, amilyen, az ízlés kérdése, hogy ki elégedett meg ki nem, ezt nem osztanám szoroznám, de túlzásnak érzem, mikor az átlag kis életünk szempontjából teljesen irreleváns politikai vitákat úgy magunkra vesszük, mintha személyesen rólunk lenne szó. Ezeket azért érdemes átgondolni, hogy valóban hol érint minket a dolog és megéri-e energiát, ideget beleölni aggódni olyan dolog miatt, ami persze bosszantó, de alapvetően nincs is hatással a mi életükre. Mindig is voltak ilyen politikusok, maximum a kis ember nem tudott róla, vagy egyszerűen a kis embernek nem volt szavazati joga, így véleménye sem.

Esetleg próbálj meg olyan szakmát tanulni, amiben nem minden nap egyforma. Beleértve az egyetemet is.

A programozót annyira nem ajánlom, mert ugyan minden nap más feladatokat kaphatsz, és mással foglalkozhatsz, de attól még gépnek éreznéd magadat.