Ha kihagytam egy évet az életemből akkor mennyire vagyok lemaradva?

Költözz el, hagyatkozz a magad emberségére. Hamar kiderül majd, mennyit érsz.

12. ha nem, akkor szimplán picsogás

Én szociális fóbiával küzdök kamasz korom óta! Az iskolában szakmákat szereztem.Én is nagyon nehezen szántam rá magam a munkakezdésre,mondvacsinált indokokat találtam arra,hogy húzzam ,halasszam,ilyen volt az érettségi,bár nyilván egy új iskolát is nehéz volt elkezdeni...de végül az érettséginek nem vettem hasznát,mert jó szakmám van szerencsére,boldogultam csak azzal.De érettségi után még húztam egy fél évig a munkakezdést.De végül elkezdtem,amolyan kötelességtudatból.Nagyon nehezen teltek az első napok,sőt,hónapok.Pályakezdőként amit az iskolába tanultam nem nagyon vettem hasznát,ott élesbe kellett elsajátítanom a szakmát.Voltak nagyon nehéz napok,sokszor voltam a határon hogy feladom,és eljövök onnét.De végül a kitartásnak meglett az eredménye,sikerült beilleszkednem és a szakmában is folyamatosan fejlődtem és elértem egy magabiztosnak mondható szintre.Hozzáteszem nagyon sok múlott a munkahelyen,mert a vezetőség türelmes volt velem,adott kellő időt,és nem mellékesen olyan emberek közé kerültem,akik kedvesek és normálisak voltak velem.Úgyhogy mondhatni szerencsém volt.Végül 8 évig dolgoztam ott,és nagyon szerettem,főleg a kollégák miatt...senkivel nem voltam olyan hű de nagyon jóban,de rosszban sem,egy viszonylag jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a legtöbb kollégával,ez nekik is köszönhető,mert elfogadtak olyannak amilyen vagyok.Akikkel pedig valahogy nem volt meg a közös hang,mert rosszban senkivel nem voltam sikerült elkerülni,mert viszonylag nagyobb cég volt.8 év után azért váltottam,mert célok célok hátán voltak a fejemben,és ezek jellemezték az életem,és ez segített sok mindenhez hozzá,hogy célt érjek,ösztönzött hogy kitartsak.8 év után kezdetben jónak tűnő munkahelyre kerültem,de komoly problémáim adódtak,és azóta 6 év telt el és még mindig a problémában vagyok sajnos...képtelen vagyok váltani,mert már megszoktam,és tudok sok jót is felhozni azért..nagyon félek hogy a váltással rosszabb lesz mint amilyen most a helyzet.Viszont ezalatt a 6 év alatt végig csináltam egy építkezést,minden nap előttem lebegett a cél,és láttam is folyamatosan megvalósulni...ez hihetetlen erőt adott minden naphoz hogy felkeljek,és elinduljak dolgozni egy olyan helyre,ahol valójában nem szeretek.Motivált,ösztönzött...összeszorítottam a fogam,és csináltam.Nagyon sokat agyalok mindenen,ezt próbáltam akkor elrekeszteni,és gondolkodás nélkül belemenni a dolgokba és csinálni.Végül sikerrel jártam.Igaz még mindig a problémás munkahelyen vagyok,és főleg most nehéz a váltás,de nem érzem kilátástalannak a helyzetem,mert a célok és a teljesítésük valamilyen szinten formálta az önbizalmam,és tudom hogy egyszer rá fogom tudni szánni magam a váltásra,és meg fog oldódni ez a problémám is.Én azt javaslom hogy célokat kell kitűzni,tervezni,és megvalósítani miközben a cél lebeg az ember szeme előtt,és motiválja őt,segíti kibírni,átvészelni a nehezebb napokat!