Aggódom a barátnőm miatt. Ez valami mentális betegség lehet?

Tudom, nem kéne vele foglalkoznom, mert nem az én életem, de nagyon aggódom miatta. Ismerem körülbelül 10 éve. Mindig nagyon barátkozós volt, az emberek imádták őt, de azért távolságtartó volt, nagyon kevés embert engedett közel magához. Egy idő után megváltozott, nem sokkal később mondta hogy iszik az apukája. Ezt körülbelül 8-9 évesen nem tudtam hova tenni, azonkívül hogy próbáltam vigasztalni, félév után újra normálissá vált, így nem is tőrödtem vele. 2-3 éve, elhunyt az apukája azóta újra ugyanilyen. Már kezdek tőle távolódni, átverve érzem magam, mint ha folyamatosan manipulálna, mindig fenyeget és hazudozik. Mikor megemlítem neki hogy milyen idegesítő, felemleget valami kedves emléket, amiket együtt csináltunk, mostanában szószerint megfenyeget hogy megöli magát. Iszonyatosan bunkó, arrogáns és okoskodó. Ha valami olyat csinálok ami nem tetszik neki, akkor "kedvesen" támad,fenyegetőzik, néha meghúzza a hajam. Majd bevágja, hogy ő nem érez bűntudatot, nem bánja meg, tehát nem érek semmit ha fenyegetni próbálom őt. Kikészülök. Folyamatosan mondja hogy mennyire nem foglalkozik vele az anyja, direkt próbál összeugrasztani mindenkit mindenkivel, utána előadja hogy mennyire szeret minket. Alig hagyja hogy másokkal barátkozzunk, ő folyamatosan új barátokat szerez, egy csoportba rakja őket, majd pár hónap alatt rájuk un, és kezdődik minden előlről. Közli, hogy ők nem a barátai, és mi vagyunk az igaziak, velük, izé.. csak "szórakozik"... Az iskolában biztos nem fog senkinek feltűnni amiket csinál, mert egyébként jó nevű iskolába jár, mindenki azt hiszi hogy mintapélda, annak ellenére hogy mindig büszkélkedik hogy mit csalt végig, vagy nem is tanult mégis ötös lett. Egyszer említette, hogy ő simán megölne egy embert, na azóta alig merek vele beszélni, emocionálisan nulla, büszkén mesélte hogy a szerb filmet és a cukorfalatok c. filmet végignézte, és nem is volt olyan durva. Nem mutatott sose félelmet, mikor évekkel idősebb férfiak szólogattak be nekünk, simán visszaszólt. Kicsit lehet túlzok, de ő tényleg egyetlen örömét az állatokban leli, velük viszont gyönyörűen bánik, többször ment sérült állatokért, akár tanítási időben, elhanyagolt kutyát félév alatt tanította be vagy száz trükkre. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni ezt a különbséget, és hogy miért csinálja ezt. Gondolkodtam egy ideig, hogy mitől lehet ez, és az egyik testvére is elég indulatos, apja is elvileg az volt. Lehet örökölte? Most szakítsak vele meg minden kapcsolatot, tegyek tönkre egy 10 éves barátságot? Kérlek segítsetek, már nem bírom tovább vele, de nem akarok véget vetni, mert egyébként az egyik legjobb barátnőm.

Egy 16 éves lányról van szó.