Meg akarok halni, de akkor mégis miért nem merem megölni magam?

Pszihologia tanácsadás:

[link]

[link]

[link]

[link]

Velem is van úgy hogy teljesen elmegy az életkedvem, de nem magam miatt, hanem a környezetem egyszerűen leszív, az itthoni légkör, de leginkább engem ez a járványhelyzet az ami kikészít, gyakran ha elmegyek a boltba van hogy annyira nincs kedvem már semmihez hogy legszívesebben eldőlnék a földön és csak nézném az eget órákig közbe nem gondolva semmire, ilyen állapotban szoktam az alvásba menekülni.

Tudom a Te eseted más, én a "furcsa" szót használnám ha nem gond.

Én is gondolkodtam már öngyilkosságon, de hamar elvetettem az ötletet, őszintén szólva logikátlan döntés, még akkor is ha nincsenek szeretteid és anyagilag is padlón vagy.

Ha mondjuk vallási úton közelítjük meg a dolgot és feltételezzük létezik Isten, akkor az öngyilkosok azok az emberek akik se a pokolra, se a mennybe nem juthatnak (bár nem tudom ez mennyire hiteles, én is csak akkor olvasgattam ennek utána, amikor ezen járt az agyam).

Aztán ott van a más szemszögéből való megközelítés, ha vannak szeretteid akkor őket mindenképpen figyelembe kell venned hogy mit élhetnének át ha megtennéd...vagy esetleg más szeme láttára csinálnád, valószínűleg életre szóló rémálmokat okoznál a szemtanúknak.

Próbálok empatikusan gondolkodni, tekintve hogy nekem is volt hasonló mélypontom, így valószínűleg veled is történt valami olyan dolog, amiről nem szívesen beszélsz, mégis szó szerint fúrja a lelked az adott szituáció, emlékkép. Én ilyen esetben felkeresnék valakit aki meghallgat, egy pszichológus olyan szempontból is talán a legjobb választás hogy az elmondottak után ténylegesen tud majd segíteni, ez nem olyan dolog aminek normálisnak kéne lennie, sőt senkinek nem szabadna olyan szituációba kerülnie aminek ilyesmi lehet a következménye. Tudom nem egy paradicsom, sőt ez a társadalmi rendszer maga a fertő, de van amit végig kell csinálni, ha már elkezdtük. Szerintem semmi sem véletlen, elvégre miért születtünk volna pont ebbe a korba pont azok közé az emberek közé akik körül vesznek minket, mi van ha mi választhattunk születésünk előtt, ebben az esetben fel sem merülhet hogy rosszul döntöttünk. Mi van ha előre el van tervezve az életünk, vagy egy programozott világban élünk amibe mi egy forgatókönyvet élhetünk át "belső nézetből".

Tudom hülyén hangzik, de engem ezek a kérdések tartanak életben.

Mindenképpen beszélj egy olyan emberrel, aki meghallgat és szabadon meglehet nyílni előtte, vagy nézd meg a Harcosok Klubja című filmet (én hasonló állapotban láttam először).

Például amikor a repülős jelenet van és valami olyasmit mond hogy "amikor repülővel utaztam és kisebb légörvénybe kerültünk, akkor mindig azt kívántam hogy zuhanjunk le, vagy szimplán ütközzünk egy másik repülővel" és kb. ilyen voltam én is. :D