Meg akarok halni, de akkor mégis miért nem merem megölni magam?

Minden este úgy fekszem le, hogy remélem, nem ébredek fel többet. Állandóan azon jár az eszem, hogyan vethetnék véget a szenvedéseimnek (ez jó drámaian hangzott...), mégsem merem megtenni. Bármit csinálok, bárhogy próbálom elterelni a figyelemem, nem sikerül. Ha mosogatok, a késeket nézegetem, ha utcán vagyok, járművek elé ugranék, ha kimegyek az erkélyre, le akarom vetni magam a negyedikről. Ha megvágom magam vagy akármilyen módon kárt teszek magamban, akkor kicsit enyhülnek ezek a kényszeres gondolatok, de utána meg nyilván fáj és nyoma marad, szóval ez sem a legjobb megoldás...:D

Gondolom, ha nem merem meglépni, akkor mégsem akarok meghalni igazából, de ha bennem van ez az életösztön, akkor miért nem tudok másra gondolni és miért hiteti el velem az agyam, hogy mégpedig nagyon is meg akarok halni?