Megbolondulok a bezártságban, ugye más is van így ezzel?
Kisvárosban élek, egyszerűen nincs túl sok lehetőségem a kutyasétáltatáson kívül, hogy kiszakadjak otthonról... Néha eljárkálok kirándulni, meg barátokkal találkozni, de ennyi. Még tanulok, megy a digitális oktatás, de egyszerűen annyira monotonok lettek a napjaim, hogy beleőrülök. Külső ingerek nélkül telnek a napjaim, az önismereti dolgokat meg az egyéb befelé fordulásos hobbikat már hatszor meguntam, a házat ugyanannyiszor kitakarítottam, és úgy érzem nincs tovább...
Nyugtassatok meg, hogy más is érez így... Esetleg valami jó kis sztorit leírhatnátok, jól esik a sorstársak sorait (haha, milyen jó kis szófordulat) olvasni.
2
Wow, te nagyon frusztrált vagy. Minden rendben, szivem?
Dehogy vagy egyedül,megnyugodhatsz mert mondjuk én is hasonlóképpen vagyok, annyival megtetőzve hogy én már komolyan bekattantam..azt hiszem :D
Régebben énis egy visszahúzódó, introvertált lányka voltam aki baromira imádta a csendet, a magányt és az egyedüllétet erre mi történik? 2021 februárjában már ott tartok,hogy nem birok egy szobában meglenni egyedül ugyanis őrülök meg konkrétan,ha még lehet ennél jobban. Folyton hangokat képzelek be magamnak, romlott a közérzetem és egyszerűen nem találom a helyem.Aztán ott van az is,hogy nekem még kutyám sincs,max ha magamat elviszem sétálni hehe meg egy elég kis eldugott faluban élek, szóval annyira nagy lehetőségek nincsenek.
Úgyhogy igen,a karantén és a covid rendesen betett mindegyikünknek dehát mit lehet tenni, elfogadjuk azt kész, majd talán lesz jobb is egyszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!