Igaz-e, hogy a borderline személyiségzavarosok kedvenc személyük kiválasztásánál nagyon is jól ráéreznek (mivel nagyon jó emberismerők és intelligensek), hogy ki az, akit majd igazán fognak tudni befolyásolni, manipulálni?

Tehát az az ember, aki kirabol és összever valakit éjszaka megállóban, azzal semmi baj, mert bántottákgyerekkorában. Megverték és elvették a játékát.

Nem, börtönbe vele.

A tapasztalataiból az ember azt kezd, amit akar, ahogy dönt. Ha beáll a sorba és éjszaka megtámad mást, akkor le se sz*rom, hogy bántották előtte őt is. Bőrtönbe vele, ott rohadjon meg.

Mást is bántottak gyerekkorában és mégsem kell, hogy ő is levezesse a faeszültségén akkor máson. Igen, ilyenek miatt sz*r a világ.

Miattatok. Ti vagytok azok, akik miatt ti is szenvedtetek. Most mások miattatok. Ennyit értek. Csak jó, ha tudjátok, mert ti erre jutottatok amikor elgondolkodtatok, hogy most mit kéne csinálni.

Ti vagytok azok, akikre emlékeztek gyerek korotokból.

#15

Honnan tudod, hogy nem próbáltam felakasztani magamat? Előbb értek haza két órával...

Nem akarom, hogy ez legyen! Bocsánat a félreértésért. Vigyázz magadra!

Én azt nem szeretném, hogy bárki is azt mondja, hogy ez normális hozzáállás máshoz akármi miatt is. Mások nem eszközök, nem félredobható használati tárgyak. Élnek, léteznek akkor is, amikor nem figyelsz épp rá, és szeretnek.

Mást - ha olyan - meg kell becsülni és szeretni kell, foglalkozni vele és igenis megbecsülni, mert akkor ő ezt meg is érdemli. Kiérdemelte.

A rossz tapasztalatokból azt kell leszűrni, hogy márpedig van rossz példa, amit tudsz, hogy rossz, megtapasztaltad. Na olyan nem leszel!

Egy bordi miatt mentem tönkre ténylegesen, teljesen. Megváltoztatott, bezártam. Nem tudok olyan lenni, mint előtte, többször is csak szerencsén múlt, hogy nem csináltam én is "rosszat" magammal, mert már nem bírtam tovább, hihetetlen pici dolgon múlt, nem egyszer... És le se sz*rt engem eközben. Folyamatosan azóta is.

De sose fogok bántani senkit, nem vagyok hajlandó rá! Nem használok ki senkit és nem vagyok hajlandó élősködni senkin. Én akkor is vigyázni fogok másra, mert tudom, hogy én is ilyen miatt szenvedek és miattam más nem fog.

Ahogy előttem is volt, ne legyetek azok, akik miatt szenvedtetek ti is! Használjátok jóra a tapasztalatokat, és tegyetek érte/figyeljetek rá, becsüljétek meg azt, aki érdemes rá. Ne csinálj butaságot, inkább vigyázz magadra, hogy több időt foglalkozhass vele, hogy jobb legyen!

Szerinted ezt mi irányítjuk ? Olvass már el egy könyvet...

Képzeld el mikor épp azokat az időket élem, adományozok, segítek a szegényeknek, idegeneknek. Aztán bekattan az agyam, utal az egész világ, ezért utálom az egész világot, nyugodj meg, ilyenkor fel sem kelek, nem megyek emberek köze, hozzam sem mernek szólni az emberek.

Ha el tudnám nyomni, elhiszed, hogy megtenném?

Düh rohamot kapok olyanról, ami neked a napjaidban fel sem tűnik.

Az meg, hogy én kit bántok.. senki olyat, aki engem nem bántott.

Amikor ti csak léteztek egy kapcsolatban, mi attól rettegünk, hogy elhagytok, akkor is, ha látszólag minden oké.

Amikor ti csak léteztek egy barátságban, mi mindent megteszünk értetek, amit észre sem vesztek, mert nektek ez jár, de vissza nem kapjuk. Aztán mikor észrevesszük egy idő után, hogy mi a helyzet, visszaadjuk a sérelmeket, 100x is, ha kell.

Senkit nem támadtam még meg az utcán, nem is fogok, ellenben engem már sokszor.

Ilyet kívánni valakinek, hogy akassza fel magát, úristen, magas lehet az érzelmi intelligenciád. Főleg, hogy saját rossz élmény miatt viselkedsz így. Tehát mivel is vagy különb tőlünk? Gondolkodj el.

#22 vagyok

Így értem mit szeretnél mondani, köszi. Az a baj, hogy ez 99%ban nem szándékos hozzáállás. A borderek nagyon gyakran élnek meg depressziót, ez váltja ki bennünk gyakran ezt a hozzáállást (legalábbis én így tapasztaltam). Ebben nagyon nehéz fejlődni alapvetően, de apránként lehet szerencsére. Borderként ha érzem, hogy valaki nagyon kezd hozzám ragaszkodni, akkor szeretem letisztázni ezt, ha sérülök is ebben, de nem mindenki van így.

Nagyon sajnálom a rossz tapasztalatodat, viszont ott szerintem nem csak az volt a gond, hogy border az adott személy, hanem az is, hogy milyen ember, illetve a kétoldalú kommunikáció hiánya.

Kicsit úgy érzem, hogy most szenvedsz (friss élmény?) és leírod, hogy nekünk mit kéne tennünk, de te se teszed azt. Pedig amit leírtál, neked is segíthet. Ha bezársz, pont olyan leszel, mint aki előled bezárta magát. Sérültél, nem tehetsz róla, hogy bezársz és nagyon jó, hogy felismerted egyébként:) illetve ha border valaki, ha nem, a rossz gondolatok nem okésak. Ha nagyon erősek nyugodtan írj nekem, illetve nem gáz szakemberhez menni:) illetve a sok olvasást én is tudom ajánlani.

Tőlem sokat elvett az, hogy border vagyok, viszont egy erős toleranciát kaptam tőle (néha túlzásba is viszem sajnos), amire büszke vagyok. Mindennek két oldala van:) emiatt tudom ajánlani a könyveket, főleg a borderline és a depresszió neurobiológiai hátterét fejtegetőket, ha érdekel

Aki nem képes egy őszinte barátságot értékelni, csak elfogadja, amit kap, de ő nem tesz semmit a másikért, az nem érdemel ilyen barátságot.

(aki nem becsülte meg az enyémet, az azóta nem is talált barátot)