Igaz-e, hogy a borderline személyiségzavarosok kedvenc személyük kiválasztásánál nagyon is jól ráéreznek (mivel nagyon jó emberismerők és intelligensek), hogy ki az, akit majd igazán fognak tudni befolyásolni, manipulálni?

Igen, nálunk is ilyen volt a helyzet. Ahogy írod. Nálunk is én tartottam fent a barátságot, de pontosan amiatt, ha szükségem lenne rá, ott legyen. Ha nem volt hasznomra, dobtam, akadt mindig más. Neki viszont nem igazán, vagy legalábbis annyira mély mint velem, nem. Így mindig vissza tudtam édesgetni. Igazából nem is kellett édesgetni, csak ráírtam, hogy mizu, mintha mi sem történt volna, akár 1 hónap akár 1 év után.

Ez elég kegyetlenül hangzik így, de én mégsem érzem annak.

Velem egyszer próbálta ő megszakítani a kapcsolatot, sokáig hallgatta.. Azt mondta, azért, mert kikényszerítettem.

Mindig én tűntem el, vagy egyértelműen elmondtam, hogy ne keressen. Aztán én bukkantam fel mindig újra, volt hogy azért, mert szükségem volt valakire, vagy csak mert olyan kedvem volt. Igazából a kapcsolatunk nem érdeken alapult, mert nekem ő fontos volt, de sosem volt fontosabb magamnál. akartam a bizalmába férkőzni, mert elég zárkózott volt, hogy csak nekem nyíljon meg, pedig igazából nem érdekelt mélyen, mi van vele. A barátságunk alatt végig inkább az volt a lényeg, hogy ő körülöttem legyen, foglalkozzon velem, ha nem kaptam meg a figyelmet, megkaptam mástól.

Milyen sz*r emberek vannak, ilyenek létezése miatt sz*r a világ... Én el nem tudom képzelni, hogy egy ember használati tárgy, aki azért van, mert nekem kell valami.

Elmebetegek gyülekezete...

(Személyes tapasztalatom, egy borderline iránti mély érzelmem alapján mondom.)

Az az ember akkor is élő ember amikor épp nem látom, amikor épp nem kell nekem semmi. Akkor is keresem és foglalkozok vele - barátokkal és a szeretteimmel, akik úgy is állnak hozzá, hogy meg is érdemlik - amikor semmi hasznom belőle. Csak úgy egyszerűen gondolok rá, hogy hogy van, mi lehet vele, és felhívom, beszélek vele, átmegyek hozzá, találkozok vele. Akkor is, ha tegnap is megtettem. Tartom a kapcsolatot, foglalkozok a céljaival, tudok-e valamit segíteni ezekben, és nem azért, mert kell valami, hanem mert megérdemli, mert ők szeretni valóak.

Persze én nem vagyok "bordi"...

Ha azt kapnátok, amit érdemeltek, akkor már rég felakasztottátok volna magatokat.

Kedves utolsó!

Én is egy emberi lény voltam, amikor kislány koromban egy felnőtt férfi arra használt, hogy a beteges vágyait rajtam élje ki..nem egyszer, nem kétszer.. évekig.. Senki sem védett meg, senki nem vette észre a segélykiáltásokat, vagy ha mégis, nem segítettek.

Majd pont mások érzéseivel fogom magam fárasztani, mikor az enyémekkel sem törődött soha senki!

Ha most nem lennék ilyen, ugyan ezt csinálnák velem a férfiak, használnának, amikor kedvük van. Helyette én használom őket, mikor kedvem van.

Kérdezd meg azt, aki miatt ilyen negatív élményeid vannak, hogy mi történt vele, mert lehet ő sem ok nélkül vált ilyenné. Ne ítélkezz, mert ezek a szar emberek olyan sebeket szereztek már az életük legelején, amit te el sem tudsz képzelni..

Kedves Kérdező!

Sajnálom, hogy rossz tapasztalataid vannak egy borderlineos ember miatt, de nem kell mindenkit egy kalap alá venni. Nálad is érzékelhető a gyűlölet egy beteg ember felé és akkor már biztos mind egyforma, utáljuk hát az összeset..Igenis vannak érzéseink, csak megtartjuk magunknak. Engedd el azt az embert, fogadd el, hogy ő ilyen és lépj tovább. Vagy reménykedj az utolsó előtti kívánságában, hogy mind felakasztjuk magunkat..hátha (Nem fogjuk, már csak azért sem, mert ezt szeretnétek .. és tudjátok... mindig az van, amit mi akarunk 😘)