Borderline személyiségzavarral küzdők,milyen trauma ért benneteket, amiért ez a szemékyiségzavar kialakult Nàlatok?

2-es vagyok. Tenyleg zero kulso hatas. Fura kisgyerek voltam. Aranyos kislany iszonyu duhrohamokkal es hangulatingadozasokkal.

Kesobb meg fel nem ismerve a legtipikusabb a szinte minden ok nelkul valo orok harag, iskolat ott akartam hagyni, legkedvesebb targyaim szetzuztam, csaladtagok, baratok totalis leepitese, munkahelyekrol kisetalas.

Utana epites, baratkozas, aktiv, euforikus allapot. De egy perc alatt lezuhantam a melybe. Kulso hatasokra. Csakhogy mindenre eltulzottak a reakcioim. A vilag vegenek elem meg, ha valaki aznap mashogy nez ram.

Szerelmi elet siralomvolgy. Szabotalok. Szerelmes volt belem mind, aki kellett, de annyira rettegtem az elutasitastol, hogy elcsesztem sorra mindig.

Vegletek.

Az ongyilkos allapot elott egy pillanattal mindig talpraalltam.

Igazabol a hullamvasutat rendezte az antidepresszans hosszu idore. Lett parkapcsolatom, csodalatos tarsam, de idonkent megbantom es el akarom hagyni.

Hat igy.

Igen, ezek a túlzott érzelmi reakciók nálam is megvannak. Biztos, hogy agyműködési oka is van. Én is furcsa voltam már gyerekként is, mert nagyon visszahúzódó voltam, és mindig éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Amíg normálisan szedtem gyógyszereket, addig nekem is jobb volt.

(1-es voltam)

Szar gyerekkor, molesztálás (már akkor is úgy jött ki, hogy fizikai tüneteim voltak, minden ok nélkül, aztán hónapokig tartó vizsgálatok után derült ki, hogy lelki okok miatt fáj a hasam). Alkoholista apa, lelki terror, depressziós anya, szintén terror.

Anyám szerint már picinek is olyan voltam, hogy egyedül akartam lenni, a szavaival élve "Nem igényeltem a szeretetet, törődést, babusgatást".

Könnyen barátkoztam, pedig csendes gyerek voltam. Szerettek a gyerekek, de mégis valahogy felszínesek voltak a kapcsolataim. Egyik percben szerettem a másikat a másikban gyűlöltem, ez jelenleg is megvan. Ha szerelmes vagyok egyik percben akarom a másikat, a másikban meg nem. Nem is tudom eldönteni mit akarok.

Az egyik válaszoló írta, hogy mindig szerelmesek voltak belé, akik tetszettek neki, na ez rám is igaz, mégis mindig elüldözöm magam mellől az embereket. Nullára építek minden kapcsolatot, ha épp olyanom van, aztán a semmiből visszahozom őket. Öngyilkos gondolataim vannak, néha esténként gondolkodom, mit kéne csinálnom, hogy vége legyen már, aztán másnap meg olyan hangulatban ébredek, hogy meg akarom váltani a világot...