Idegösszeomlást kaptam, mit tegyek?

Augusztusban idegösszeomlást kaptam. De elkezdem az elejéről. Májusban elkezdtem edzeni, diétázni (17 éves lány vagyok, akkor még csak 16 voltam). Online tanrend volt, gondoltam jó ötlet elkezdeni, hiszen 20kg súlyfelesleggel éltem. 69kg voltam, 159cm mellett. Kalóriát számoltam, minden nap edzettem 45percet vagy többet. Fehérje shaket fogyasztottam. Na de a lényeg, hogy mellette a Gymbeam zsírégető kapszuláját is szedtem. Szépen elindult a fogyásom, augusztusra 56kg-ot mutatott a mérleg. Aztán két doboz kapszula elfogyta után többet nem rendeltem egy ideig. Ekkor jöttek a gondok. Nagyon ritkán tudtam elmenni WC-zni. Volt hogy 2 napig nem WCztem, volt h 3 napig, de szerintem 4 nap is volt. Aztán nyári gyakorlatra apukám vitt be autóval, mert a vonatot már nem értem volna el, mivel reggel akkora görcseim voltak, hogy bőgtem a WCn. Azthittem mentőt kell hívni, de nagy nehezen eltudtam végezni a dolgom, bár nagyon megszenvedtem érte. Nem volt étvágyam, nagyon keveset ettem. Teljesen hozzászokott a szervezetem ahoz, hogy napi 1000kcal-nál már nem is nagyon ettem többet. Szüleimmel elterveztük, hogy elmegyünk egyet a szüleimmel és a barátommal termál fürdőbe. Forgómedencében voltunk, és azt éreztem, valaki hozzám ér.(megfogja a seggem) Hátranéztem és apukám volt szorosan mögöttem. Abban a pillanatban kaptam egy “sokkot” nemtudom minek nevezzem. Nemtudtam mit kezdeni a helyzettel. Nem szólaltam meg, csak próbáltam keresni a barátom, gyorsan oda úsztam hozzá és megkértem h azonnal menjünk ki a medencéből mert rosszul vagyok. Apukámat imádom és soha nem feltételeztem volna róla ilyesmit. Csak élethű volt és nemtudtam mit kezdeni. Annyira megviselt, hogy egész nap nem bírtam a szemébe nézni, folyton külön voltam a barátommal. Este nem engedtem haza, nem bírtam volna ki nélküle az éjszakát. Végig bőgtem az egész éjszakát, annyira hogy a szemeim annyira feldagadtak hogy már homályosan láttam. Persze elmondtam neki hogy mit éreztem és végig mellettem volt. Másnap elmondtam anyának hogy mi a baj, mit éreztem hiszen annyira magam alatt voltam hogy muszáj volt elmondanom az igazat. Ő természetesen lesokkolt és elmondta hogy ezt verjem ki a fejemből hiszen apával jó a kapcsolatom és én a lánya vagyok. Nem érne hozzám soha! Aznap átmentem a barátomhoz hogy nála alszom. Az anyukáját imádom, ezért elmondtam neki az egészet, hogy talán tud segíteni. Akkor már nem éreztem a szemeim. Nem pislogtam nem könnyeztem. Nem tudtam sírni többet. Barátom anyukája is próbált megnyugtatni. Persze én már ekkor esélytelen voltam, olyan volt mintha egy mély depresszióba zuhantam volna egyik napról a másikra. Barátom előtt le a kalappal mert végig ott volt mellettem. Tehát aznap ott aludtam volna, ha nem éreztem volna azt, hogy a szemeim mennek. Szval ugrálnak vagy fogalmam sincs hogy mi lenne rá a megfelelő szó. Nemtudtam elaludni. Lehunytam a szemeim és fájtak. Ha előre néztem olyan érzés volt mintha szétcsúsztak volna es kancsalítottam volna. És minden homály volt. Ugyanezt ereztem ha lehunytam a szemem. Hogy nem birtak egy helyben maradni. Muszaj volt tennem valamit. Felhivtam anyat es megkértem hogy jöjjenek értem és menjünk el ügyeletre. Már hajnali 1 volt kb. Kaptam nyugtatót és hazahoztak anyáek. Nagyon nagyon nehezen aludtam el. Felébredtem 1-2 óra alvás után és a barátom már reggel itt is volt. Akkor olyanokat képzeltem hogy apa tud mindenről és hogy anya elmondta neki és a barátomat el akarja küldeni haza, mert az ablakból annyit lattam hogy a kocsiban ül. Igazából csak odébb állt vele. És kaptam egy nagyon durva dührohamot ami egyebkent gyakori nalam, ami abban merül ki hogy ordítozok es mindent össze akarok törni, aki a közelembe jön ellököm magamtól, sírok. Aztán mentőt hívtak nekem mert már nemtudtak velem mit kezdeni. a kórházban a barátomat akartam és csak egy ember jöhetett be velem, így nem engedték be hozzám. Anya volt bent velem, a barátom és apa (kint ölelték egymást és sírtak hogy ne legyen semmi bajom de errol én nem tudtam akkor) kint voltak és azt halucináltam hogy apa megöli a barátom. Elkezdtem üvölteni a nővéreknek hogy keressék meg a barátom mert megfogják ölni. Abban a korhazban nemtudtak velem mit kezdeni, átvittek egy távolabbi gyógyközpontba. Folyamatosan kaptam a nyugtatókat, volt CT vizsgalat, megfigyelo osztalyra kerültem. Láttam ahogy meghal a velem egy szobában lévő néni. Nagyon rossz emlékeim vannak azokrol a napokról. 2 nap után átkerültem ifjúsági pszichiátriára. Ott is fájtak a szemeim, alig láttam. Ott már jobban lettem, és kiderült hogy a legeslegvalószínűbb hogy halucináltam a fürdőben, és a zsírégető kapszula miatt. Egy hét után hazajöhettem. De nem lettem teljesen jól. Lelkileg nagyon megviselt. A barátom minden nap utazott anyáékkal hozzám. Folyamat mellettem volt és ha ő nincs akkor még mindig ott lennék szerintem.. kaptam rivotrilt, lamolepet, meg olanzapint. Ezt a harom fele gyógyszert kellett bevennem egyszerre, mindig más dózisban. Volt, hogy egyszer 0.5gramm helyett veletlenül 1grammosat írt fel valamelyikből ( nem a rivotrilból). És összevissza szedtem, voltak mellékhatások, nem lettem jobban lelkileg. Szóval anya azrmondta hogy inkább vesz nekem természetes nyugtatót (macskagyökér) de ez persze nem segített. Most van 2021 január. 63kg vagyok. Híztam 7kg-ot. Leszeretnék fogyni, de a történések miatt annyira legyengültem hogy fele annyi energiám sincs mint amennyi az összeomlás előtt volt. Tanácsokat szeretnék kérni! Mesélhetek még az életemről, ha valaki járt már a cipőmben és tudna segíteni. Nagyon szépen megköszönném. Célom: le szeretnék fogyni, megpróbálni látni az élet értelmét a barátom jelenléte nélkül, elfelejteni ezt az egészet, önbizalom...