Ki birkózik meg nehezen a bezártsággal és a távoktatással?
Én már nagyon rosszul vagyok, egyszerűen tanulni nem lehet itthon, nincs motivációm, néha már csak úgy céltalanul sétálgatok a faluban és megőrjít, hogy nem mehetek emberek közé. Egyszerűen olyan mint egy börtön.
A szüleim veszélyeztetettek, ezért nem járkálhatok sehova. De komolyan, reggeltől estig a szobámban vagyok, magolom amit nem lehet egy nap alatt megtanulni, egyedül annyit tudok csinálni, hogy kimegyek a kutyával játszani az udvarra. Ki hogy bírja ezt?
És szerintetek ha elfogadják a hosszabbítást meddig maradunk még itthon?
Megértem, hogy nem jó ez így neked, de én csak irigyelni tudlak. Bárcsak távoktatásba tennék a felsős gyerekeimet... Azt a szivatást, amit szeptember óta csinálnak velük azzal a felkiáltással, hogy úgyis mindjárt távoktatás lesz (igen, idióták, erre nincs más szó), és előre tanulunk, hogy akkor majd könnyebb legyen...
Jelenleg ötltem sincs, mi lesz hétfőtől, az oprett törzsi gyűlés ezt mondja, OV meg amazt.
És őszintén felháborítónak tartom, hogy ezt még a mai napig sem sikerült eldönteniük. Középsuliban sokan koleszosok, nem lehet vasárnap este odaböfögni, hogy hahó, hétfőtől suli! Gyakorlatilag újra be kell költözni, az pedig pakolást, szervezést igényel. Vagy elcuccolsz vasárnap délután, és este közlik, bocsi, mégsem? Idióta egy banda ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!