Nulla munkakedv, mindent elsumákolás, embereket kihasználás. Hogy törhetnék ki ebből?

Jómódú családból származom, szinte megvan mindenem amire szükségem van. Havonta kapok akkora összeget,amiből tudom fizetni az albérletem, mellette tanulok és félre is tudok rakni (nem szórom azért a pénzt), egyetemen tanulok (mégpedig folyton a legegyszerűbb utat választva a legkevesebb tanulással olyan 4-es átlaggal..... de ott is sumákolok mert semmi kedvem és kitartásom leülni és beseggelni, nem is olyan a figyelmem. ((szakot nem mondok, de egy nagy presztizsű doktori címmel járó hivatást fogok űzni remélhetőleg)) A probléma ott kezdődik, hogy lassan el kellene kezdenem szakmai gyakorlatot végezni vagy valamit dolgozni, mert már a szüleim is sürgetik, hogy emeljem fel a seggem. Párom pont a szöges ellentétem, neki mindenért meg kellett dolgoznia, és már úgy érzem, ő hordja a nadrágot ha valamit el kell intézni, mert lusta vagyok bármihez. Nem tartom magam hülye gyereknek és rosszindulatú sem, csupán elkényeztettek. Jár már is hasonló cipőben? Mit tehetnék végre, hogy felnőjek?