Miért akarom magam utálni?18/l
A szüleim a mérgező szülők mintapéldái, én ide vezetem vissza, hogy miért nem szeretem magam.
Egyszerűen nem tudom elfogadni magam, undorodom magamtól, de legalábbis attól félek, hogy mások gusztustalannak találnak majd, mert zsíros a bőröm, pattanásos az arcom.
18 éves vagyok és sosem volt még párkapcsolatom. Lett volna esélyem rá, de még azt sem hagyom másoknak, hogy hozzáérjenek az arcomhoz vagy igazából báthova hozzám, mert attól félek, hogy gusztustalannak tartanak majd.
De ha ebbe belegondolok, akkor ez azért félelmem, mert nem akarom, hogy újra 'bántsanak", ahogy a szüleim is tették, mikor irreálisan ócsárolták a kinézetemet.(pl. egy 50kg-os egészséges(egyáltalán nem kövér), sportos és serdülő gyerek voltam, mikor apám és az anyja elkezdte mondani nekem, hogy 'jo nagy segged van", "jó faros vagy", "mozogj többet", miközben semmi probléma nem volt velem.)
Viszont ha meg akarom magam védeni ezzel, akkor mégis miért bántom magam ennek ellenére? Miért eszem túl magam, miért hánytatom magam, ha utána tudom, hogy rosszul fogom magam érezni? Miért nem tudok ezzel leállni?
Le akarok fogyni már évek óta, de nem megy. Pedig jót tenne nekem, dobna az önbizalmamom. Egyszer sikerült 5kg-ot fogynom és sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. De ha ezt tudom, akkor miért nem tudok kitartani mellette? Miért akarom utálni magam folyamatosan?
Volt már valaki hasonló szituációban? Mi a kiút?
Tudom, pszichológushoz kellene mennem, de jelenleg sajnos nincsen lelkierőm ehhez, most nagyon a padlón vagyok.
A szüleiddel élsz még?
Szerintem az első és legfontosabb,hogy ezt így megtudtad fogalmazni, és látod, érzed mi a gond, illetve, tudd, hogy nem vagy egyedül... rengetegen éltük, éljük át ezt sajnos.
Nekem sokat segített, hogy 19 éves koromban elköltöztem otthonról, bar akkor én még nem láttam annyira át, hogy mi okozza,hogy szarul érzem magam meg hogy folyamatosan bántom magam.
Én is évekig evés zavaros voltam,most inkább absztinensnek mondanám magam, illetve 2020at sikerült rendesen végig piálnom, holott már én is látom,hogy nem tehettem róla, hogy bántottak.
Hosszú az út, de legalább sikerült rá lépned, ez nagy dolog.
27N
Nagyon nem értek eggyet az elsővel. Bármilyen étkezési zavar obszesszív személyiséget jelent, az evés/hányás helyett a koplalás/fanatikus sport lesz a kérdező mániája, az egy percig se jobb.
Maga az étkezési zavar sokkal nagyobb baj mint pár plysz kiló, és egy bulimiás/anorexiás ember sose elégedett az eredménnyel, még többet akar fogyni, újabb praktikákat keres, te meg adod alá a lovat. 😞
Kérdező, tudatosítsd magadban, hogy sajnos úgy tűnik az a típus vagy akit könnyen elkap a gépszíj, legyen az bulimia, anorexia, drog, farcolás, alkohol, dohányzás...
Vigyázz a végletekkel, rituálékkal, mert be tudnak szippantani.
Nagyon tudatosan ne kezdd el az ilyesmit, mert rá fogsz függeni.
A bulimia két komponensből áll össze:
Az evés okozta örömszerzés, mit lehet enni, mindegy milyen zsíros, cukros, úgyis kijön.
A súlynövekedéstől való félelem, mindenre úgy nézel, hogy na, egyszerű lesz-e ezt kihányni...
Az első rész megoldására kéne találni valami nem önpusztító örömforrást.
Lehet ez olvasás, a kutyáddal való játék és betanítás, kötés, videojátékok, zene, smink, bármi ami motivál, és ahol szemmel látgató eredmények vannak.
Szerezd meg az összes lila csillaggyümölcsöt a Stardew Valleyban, tanítsd meg magadnak a kedvenc számod gitáron, köss zoknit a korizáshoz.
A másik komponensre pedig az egyensúly megkeresése lenne a válasz. Egyél egészségesen, de néha belefér egy kevés finomság. Sportolj, de ne rögeszmésen.
Engedd meg magadnak, hogy ne legyél tökéletes.
Nem kell mindenkinek imponálni.
Mindenkin van valami ami nem épp 100%, van akinek a foga kusza, a haja sprőd, a melle lóg, a háta szőrös.
A tökéletesség nem elérhető, és ne hidd hogy csak úgy vagy szerethető ha minden ideális.
Aki igazán szeret, annak nem dekoráció vagy, látja benned az értéket vasárnap reggel melegítőben, smink nélkül, borotválatlan lábbal is.
A szüleiddel a viszony is tuti közrejátszik. Sok házban nem veszik komolyan a mentális betegséget, így úgy érezheted, hogy ha fizikailag nézel ki jó sząrul, akkor talán komolyan vesznek.
Vagy az is lehet, hogy félsz az önnállósodástól, és ha rászorulsz mások segítségére, akkor talán nem kell felnőttként funkcionaliálni.
A szüleid talán a saját problémáikat, szorongásaikat vetítik ki rád.
Sok férfi nem tudja kezelni azt, hogy a húguk/lányuk kezd felnőni, és a saját kellemetlen érzéseiket akarják rád vetíteni.
És anyudat, lánytesódat talán frusztrálja az, hogy te fiatalabb vagy, és próbálnak rajtad keresztül élni.
De ez az ő problémájuk. Talán sose fognak normálisan hozzáállni a dologhoz. Talán 2-3 év külön élés után finomodik a dolog.
De a viszonyotok rajtuk is áll, szóval a fejed tetejére is állhatsz, ha ők nem akarnak, te nem tudsz rajtuk változtani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!